2009. május 7., csütörtök

Egyetem, hétvége és egy kis kaja

Nagyon vártam ezt a modult, mert táncról volt szó, amiről kb. semmit nem tudok. Eredetileg nem akartam menni, mert pont egy hosszú hétvégére esett, és ezt nem akartam feláldozni. Aztán úgy döntöttem, hogy mégiscsak elmegyek, mert érdekes lesz. Aztán kiderült, hogy a nővéremék pont akkor jönnek, úgyhogy megint elvetettem az ötletet. Aztán úgy volt, hogy elmegyünk síelni a Boékkal, de azt le kellett mondanunk. Közben az Eszterék nászútja is átalakult, és megtudtuk, hogy pénteken amúgy is továbbállnak Velencébe. Ismét szabad volt az út.
De a sors nyilván másképp akarta: pénteken elmentem egyetemre, nagyon élveztem, Robert a maga flegma módján a fontoskodó ballettigazgatók mellett elmesélte, hogy táncosként hogy is néz ki a dolog (Brunner: "Robert, mit reggelizik egy táncos, hogyan készül fel egy zsúfolt napra?" - Robert: "Iszik egy kávét és elszív egy cigit. Ebédre ugyanezt. Este eszik, előadás után.") Délután átmentünk az Operaházba megnézni egy próbát (igazából inkább bemelegítés volt), ez eléggé unalmas, de irtó fárasztónak tűnt, majd ugyanezek a gyerekek léptek föl az esti előadáson, ahol meglepően úgy tűntek, mint színpadon mozgó előadóművészek. Az előadás legizgalmasabb része az volt, hogy fönt ültünk a fenében, és nekem tériszonyom volt. A tánc kellemesen nézett ki, de semmi érdekes. Utána még kiültünk a tópartra, beszélgettünk, iszogattunk, Robert jól lehúzta az előadást, úgyhogy mindenki elégedetten tért haza, hogy nem mi vagyunka  hülyék, akik a mozgásművészetet nem képesek fölfogni.
Én is hazamentem, Andris rámnézett, és azt mondta, hogy esetleg a modul további részét lelóghatnám. Azt hiszem, nem nyújtottam valami felemelő látványt. Fájt a torkom, és csak arra éreztem magam alkalmasnak, hogy befeküdjek az ágyba, és a felszolgált teát magamba döntsem. Ez így is maradt egész hétvégén. Mondtam, hogy a sors nem akarja, hogy én a táncról bármi közelebbit is megtudjak. (Egyelőre úgy néz ki, hogy a nyári tánctábor sem fog összejönni.)
Na tessék, itt a negatív csúcspont: SEMMIT nem csináltam hétvégén. Leignkább felhőket nézegettem az erkélyről:
From zollikerbergi felhok

Sőt, hétfőn és kedden otthonról dolgoztam, ekkor már a mirelit pizza megsütéséig eljutottam, mivel az Andris nem volt otthon, hogy megsüsse helyettem.
Viszont tegnap mindenért kárpótoltam a világot, de leginkább magamat, amennyiben legyártottam három tepsi hasét: volt fenyőmaggal és Philadelphiával dúsított spenótos, volt fűszeres sajtkrémmel megbolondított gombás, illetve volt még ugyanezzel a fűszeres cuccal feljavított darálthúsos. Irtó sokáig tartott, amíg összecsomagolgattam ennyi batyut, de nagyon finom lett a végén. Volt hozzá snidlinges tejföl mártogatni.

From hase

De ma este jön az igazi főzés: megyek Jackékhez a Laughing Lemonba! Kivételesen van nálam fényképezőgép is, úgyhogy jön nemsokára a képes beszámoló főszerepben rebarbarákkal, spárgákkal és uborkákkal.

2 megjegyzés: