Laughing Lemon

Tegnap voltam főzni Jackéknél. Mint Andris utána kiderítette, ezen egyszer már voltam, de sebaj. Elmélyítettem a spárgáról szóló ismereteimet, pl. egy olyan hatalmas bölcsességet tanultam, hogy: "cherries red - asparagus dead", magyarul ha megérett a cseresznye, akkor már nem szabad sprágát venni. Továbbá hogy a fehér spárga főzővizébe kell tenni egy kis citromlevet, míg ugyanez a zöldet tönkrevágja. Semmilyen zöld zöldséget nem szabad savas dologgal együtt főzni, vagy fedő alatt, mert a fedőről visszacsoroghat az ott lecsapódott sav. A spárga frissességét onnn lehet megállapítani, hogy ha egymáshoz dörzsölsz két szárat, akkor azoknak ablakpucoláshoz hasonló, csikorgó hangot kell produkálniuk. Állítólag ezzel az eladókat az őrületbe lehet kergetni, de jó játék.

Bohóckodtunk még édesköménnyel (akkor friss, ha még nem üreges a szára), padlizsánnal (a szára tartja frissen), paradicsomokkal (ez egy külön tudományág, Jackék konkrétan olasz falvanként különböztetik meg a típust és a szezonjukat) és kaliforniai paprikával (minél szabálytalanabb az alakja, annál jobb). Volt még friss, rücskös uborka, illetve karalábé, amit nemes egyszerűséggel bepaníroztunk, és nem is állt neki olyan rosszul.

Az est fénypontja viszont egyértelműen a rebarbara pite volt, kérésre szívesen elküldöm a receptet, ami bonyin hangzik, de igazából valószínűleg nem vészes. Remélem, hogy a közeljövőben lesz rá időm, de lehet, hogy fele rebarbara - fele eper arányban csinálom, hogy ne legyen olyan savanykás, ami nem mindenkinek jön be.

Íme a képek:

From LaughingLemon