Magas vedégek

From Le Dezalay

Ezen a héten magas vendégeink voltak, átlagosan olyan 185 centi körül. Ugyanis az a ngy megtiszteltetés és öröm ért minket, hogy itt kezdték meg nővrékémék a nászútjukat. Ennek tiszteletére vettünk is egy új komódot a vendégszobába, hogy ne bőröndből kelljen élniük a nálunk megszállóknak, ami nagyon szép elképzelés is volt, kár, hogy végülis távozásuk után 2 nappal sikerült csak összerakni az új bútort. Medvééknek már pont jó lesz.

Eszter idefelé egyéni vezetési csűcsot döntött, és az 1000-ből egyhuzamban 650 km-t bevállalt. Nyomta is rendesen a gázpedált, úgyhogy este 9-kor már itt is voltak, nekem pont csak arra volt időm, hogy a rózsacsokrot bedobjam a szobájukba.

Az időjárás igencsak nem szimpatikus módon tojr arra, hogyitt most nászút van, és rendesen esett (3 hét napsütés után), de ez egy fotósnak nem is akkora hátrány, mert esőszünetekben vannak szép felhők, meg gyönyörűen tükrözödőd tócsák, illetve mindenféle tűnő szépség, ami csak ilyenkor fotózható, úgyhogy nem voltak elkeseredve. Kedd este elküldtük őket a Tonhalléba is egy hangversenyre, ahol egy kellemes Beethovenen Bori aludt, majd Copland csinnadrattája felébresztette, és kezdődött a bulizás. Ja, és ez volt Gyuri szülinapja is, úgyhogy a koncert végére odamentünk egy narancsos-csokis Sprüngli tortával, és ott helyben az előtérben felköszöntöttük.

Szerda este sem hagytuk őket békén, mert akkor elcipeltük őket a Le Dézalay nevű étterembe, ami arról híres, hogy szerintem ott van a város legjobb fondue-je. Eszterrel ebből rendesen pusztítottunk is, ennek megfelelően aztán hazafelé az S-Bahnon csak nyögni tudtunk. A fiúk jobban bírták a húsos fogásaikat.

Csütörtökön természetesen részt kellett venniük - mint minden vendégnek - a kötelező, ebéddel egybekötött gugli-látogatáson. Kényelmesen eszegettünk Rékáékkal együtt, olyannyira kényelmesen, hogy én mér nem tudtam maradni az iroda bemutatására, mert midnenféle rohangálnivalóim akadtak. Pedig nagyon szeretem megmutatni a munkahelyemet a látogatóknak - ez a legjobb az itt dolgozásban. Meg a desszertséfek.

Este Rékáéknál találkoztunk, ahonnan elemeltem Fűszeres Eszter "Fűszer és lélek - Zsidó konyha itt és most" c. könyvét, azóta is nézegetem, és egy ráérősebb hétvégémen kis is fogok próbálni pár dolgot. Talán mérsékeltebb zsiradékmennyiséggel, de ez már részletkérdés :) Ellenben a fotózás eddig olyan nagyon nem érdekelt (élvezem a szép fotókat, de készítés területén csak a dokumentálás szintjéig vagyok hajlandó elmenni), de a könyvben szereplő ételfotók láttán megmozdult bennem valami, és talán nem csak a gyomorsav. Majd meglátjuk, jó eséllyel nem fogok emiatt profi fényképezőgépet venni vagy tankönyveket bújni, de azért jó lenne szépen lefényképezni főzőcskézéseim eredményét.

Visszatérve a kronológiai sorrendhez: a Nászutasok péntek reggel elindultak a napfényes Velencébe, én pedig a kevésbe szexi egyetemi továbbképzési központba, de a hétvége már egy következő bejegyzés témája lesz.