2009. május 17., vasárnap

Maci és Esther látogatóban

Hétvégén a Gergely HÁZASPÁR látogatott meg minket Zürichben. Csütörtök este érkeztek majdnem egyenesen Frankfurtból (ugye lenne az a jobb kanyar, de nem szól időben a GPS, utána meg a Maci okosabb, mint a gép, és midenképp el akarja kerülni a dugót), és a pénteket kihasználva azonnal beángattuk őket a Googleba ebédelni. Nagyon tetszett nkeik, és utána megfelelően végigjátszották az épületet: megvolt a tűzoltópózna, a csúszda, a masszázsszék, a csocsó- és a billiárd.


Szombaton nagy kényelmesen fölkeltünk, megreggeliztünk, és 2-kor már hipp-hopp el is indultunk Luzernbe. A lányok szokásukhoz híven végigaludták az utat, így szerintem tök gyorsan odaértünk. Nem tudom, hogy ezzel midnen utas egyetért-e... Először körbejártuk a belvárost, megnéztük a Kapellbrückét, a kanyargós utcácskákat, az óraboltokat, majd egyre jobban vonzott a tó. Kitaláltuk, hogy kellene egyet hajókázni, de aztán ennél sokkal jobbat találtunk: béreltünk egy nagyon aranyos kis motorcsónakot, ami nem az elképesztő sebességével tüntetett, de, angyon kellemes volt. A csónakot egy magyar srác adta ki nekünk, habár a használati utasítást valószínűleg a világ bármely nyelvén megértettük volna: a motor megy, a sebességkarnak négyállása van - üres, előre két sebességfokozat, hátra egy. Ennyi. A némi hajózási tapaszalattal rendelkező Andris és Esther nagyon komolyan vették, hogy mikor kinek van elsőbbsége, de olyan lassúak voltunk, hogy egy vízibiciklit sem veszélyeztettünk volna olyan igazán. Mind a négyen vezettünk, de a legveszélyesebb pillanatok mindig azok voltak, amikor csereberéltünk a hajón belül. A tó gyönyörű volt, nagyon szépen látszódtak a hegyek havas és havatlan verzióban, láttunk gyönyörű vitorlást (Esther eléggé beleszeretett), láttunk idilli házat csónakházzal, és összességében úgy éreztük, hogy nekünk most nagyon-nagyon jó.
Este grilleztünk kósert és tréflit, utána ettünk rebarbarás-epres crumble-t, és kint beszélgettünk az erkélyen amíg éjfél körül be nem kergetett a hideg.
Vasárnap Andris nagy hősként 9-kor fölkelt, hogy Mátéval körbebiciklizzék a Gerifensee-t. Augusztusra bejelentkeztek az Alpenbrevetre, sőt, annak is az arany fokozatára, úgyhogy el kell kezdeniük edzeni erre az őrültségre. Tavaly különösebb készülés és probléma nélkül megcsinálták az ezüstöt, úgyhogy idén lehet magasabbra törni. Mi addig aludtunk, de azért a reggeli már ki votl készítve, mire délben a sportember megérkezett. Utána már csak egy kis séta fért bele a Planetenwegen, madj egy sikertelen csokoládévásárlási kísérlet után Medvéék önként és dalolva indultak el olajtól és hűtőfoladéktól csöpögő autójukkal Kufstein várába (reméljük, hogy nem a börtönbe).
Jó volt, hogy itt voltatok! Következőre nálatok találkozunk? ;)

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jó volt, hogy ott voltunk. Nem tudom, hogy örültök e, ha reklámot csinálok, de ha nem, akkor bukta van. Az, hogy Kinike tündér, az ugye alap. Viszont végre Andrissal is voltunk kis minőségi időt, akiről immár bizonyított, hogy remek hajóskapitány és haladó BBQ mester, és Zürichről is kiderült, hogy a szemeteszsákra ragasztandó (szemétdíj) matrica ellenére, vagy épp ezért egy nagyon kellemes kis hely. Szóval nagyon nagyon jó volt, remélem fogom magam olyan jól érezni Sydneyben, mint nálatok, meg azt is, hogy hamarosan ti is fogjátok magatokat olyan jól érezni nálunk mint én nálatok. Huh, de bonyolult :)

    VálaszTörlés
  2. Kedves Kini! Változatlanul élvezem a "Kiváncsi Koriandert" Olyan jó, hogy a sok munkátok mellett barátokat fogadtok és remek színvonalas és mozgalmas, örömteli programokat szerveztek! Jó volt részt venni "idilli hétvégétekben" a képek nyomán! Kívánom és kérem, hogy legalább így menjen éltetek tovább külhonban! Szeretettel ölel Mindkettőtőket: Gyöngy(nő)véretek

    VálaszTörlés