Ticino, avagy hogy nem voltam San Mametében

Úrnapja tiszteletére négyesben (Gergővel és Annáva, Zsolt feleségével) kibéreltünk egy autót, és jó svájci módjára beálltunk a kötelező dugóba a Gotthard alagút előtt. Csak míg a többség a pénteket kivéve négynapos hétvégét varázsolt, mi csak egy napra szándékoztunk lemenni az olasz kantonba. Szerencsére magunkhoz képest nagyon korán indultunk, így dugózással együtt is leértünk olyan 1 körül.
De inkább onnan kezdeném, hogy amikor felmerült (kb. hétfőn), hogy menjünk, akkor én mindjárt rápörögtem a lethetőségre, hogy elmegyönk Luganóba, és átugrunk onnan Olaszországba, pontosabban San Mametébe. Aki nem tudja, hogy San Mamete miért is olyan fontos hely, azzal most azonnal megszakítom a kapcsolatot. Kapcsolat újrafelvételéhez tessen olyanokat beírni kedvenc keresőnkbe, hogy Brunella Gasperini, Meg "Én és ők", "Ő és mi", "Mi és ők." Aztán elrobogni egy könyvesboltba vagy antikváriumba, és nevezett műveket azonnal beszerezni, és elolvasni. Utána még háromszor elolvasni az összeset. Aztán tárgyalhatunk holmi pat-patokról, Búkról, Öregekről és pelékről.

From Ticino May 2009

De térjünk vissza a mi szabadnapunkhoz. Először beugrottunk Bellinzonába, ami arról híres, hogy ő Ticino fővárosa, de hogy miért, arra nem sikerült rájönnünk. Van benne három vár is, meg nagyon olasz az egész, de nem az a hely, ahova az ember legszívesebben már következő hétvégén azonnal visszamenne. Sebaj, a várakat megnéztük, ettünk nem túl jó pizzát, de a főtéren, úgyhogy a kulináris hiányosságokért a látvány pótolt.
Bellinzona után Luganót leszavazva (és ezáltal San Mametét is kilőve) Locarnóba mentünk tovább. Út közben ellátogattunk a Verzasca-völgyben levő gáthoz, ami 220 méteres, és a Golden Eye c. James Bond filmben van innen egy bungee ugrás, amit megfelelően őrült halandó megfelelő mennyiségű pénz leperkálása után 007-t utánozva kipróbálhat. A YouTube tele van ilyen videókkal, de nekünk nem támadt hozzá kedvünk, leginkább lenézni is alig mertünk. Brutális, hogy az ember miket nem épít, illetve honnan le nem akar ugrani egy gumikötéllel a bokáján.

From Ticino May 2009

Megfelelő mennyiségű borzongás után tovább haladtunk a völgyben, ami gyönyörű szép. Kicsit följebb van egy mókás kétlukú híd (nekem már azon is majdnem tériszonyom volt), aranyos városka fagyizóval, illetve jéghideg hegyi folyóval, amibe bele lehet lógatni a lábadat, és mindjárt nincs annyira meleg. Pancsolás, fagyizás, és bámészkodás után ideje volt végre eljutni Locarnóba. A várost nem nagy cucc bejárni, van egy szép főtere, ahol filmfesztiválokat szoktak tartani, meg vannak aranyos kis utcácskái, meg van egy csomó tópartja. A főtér mellet találtunk meg Svájc valószínűleg leghosszabb zebráját, illetve belebolottunk egy jachtvásárba is a kikötőben. Persze kiderült, hogy a vitorlás az igazi, és hogy a fiúk fel is fogják frissíteni a tudományukat, és meghódítják a Zürichi-tavat. Hát ezt majd meglátjuk.

From Ticino May 2009

Locarnóban meg is vacsiztunk, és csak utána indultunk haza. Én az egész utat szokáomhoz híven végigaludtam, szerencse, hogy véletlenül egy kétszer akkora autót adtak nekünk, mint amit eredetileg béreltünk, így legalább volt elég hely hátul.

P.S.: San Mametébe majd még egyszer elmegyünk egy egész hétvégére.
P.S.2: Vettem plusz tárhelyet a picasán, mert elfogyott.