Zürichben az (is) a jó, hogy éves rendszerességgel vannak világszintűesemények. Ilyen pl. a Weltklasse Zürich elnevezésű atlétikai verseny is, ahová az aktuális sztárok juthatnak csak el. Mármint versenyzőként. Nézőként az olyan makik is, mint mi, akiknek lövésük sincs az egészhez, de mivel most annyira sztárolják ezt a Bolt gyereket, hát gondolták, megnézik. Persze jegy már rég nem volt, de a makiknak szerencséjük is van általában, így kiderült, hogy a verseny hetének keddjén van még egy lehetőség a visszaadott jegyekre lecsapni. Egy kollegánkat állandóan kidobta a rendszer, Kismaki viszont a második próbálkozásra be is szerezte a szükséges két jegyet. Így aztán a magunk kis fogalmatlanságában (én egy frissen vásárolt tánccipővel, szoknyával és "otthagyhatatlan ruci"-val felszerelkezve) megjelentünk a stadionnál. Állójegyünk volt, és rájöttünk, hogy aza tlétikaverseny olyan műfaj, hogy a dolgok felét tudod követni, mert a többi túl messze van. Pl. ilyen volt a gerelyhajítás is: fogalmunk sem volt, hogy mi történik arrafelé, egészen addig, amíg egy gerely el nm ért majdnem hozzánk. Ez már egyértelműen nagy dobás volt, elkövetője meg is nyerte a számot. Mi pedig se előtte, se utána nem tudtuk, hogy mi történik a versenyben. A hármasugrásból ennyit sem láttunk, de az úgyis egy olyan béna dolog, szóval nem bántuk. Azt egy kcisit viszont igen, hogy az összes futószám befutója kb. az átellenes sarokban volt (ha szabad ilyet mondani egy ovális stadionra). De gyértelműen láttuk, hogy Usain Bolt nem véletlenül Usain Bolt. A 100 méteres síkfutást simán hozta, majd a 4 x 100-as váltóban úgy lenyomta olyan 3 méteres hátrányból szegény amerikai riválist, hogy az csak úgy nyekkent. KÖzben kedvesen mosolygott, bohóckodott, és a befutókban pofátlanul arra is volt ideje, hogy kinézzen a közönségre. Ja, előtte persze azt nyilatkozta, hogy sajnos ő fáradt.
De Boltnál is jobb volt a núi rúdugrás, nem kismértékben azért, mert az az orrunk előtt zajlott, így midnen ugrásnál drukkoltunk, meg sajnálkoztunk, meg tapsoltunk, szóval igazi élmény volt. A nagy sztár Jelena Iszinbajeva (legutóbbi 6-8 világrekord az ő nevéhez fűződik, jelenleg 5.05 m), aki a pár héttel ezelőtti berlini atlétikai BV negatív megleetése volt, mert egyetlen érvényes kísérlet nélkül fejezte be a versenyt. A halandók itt 4.21-en kezdtek (tudja valaki, hogy miért 21, 31, 41 centinként vannaka tévok, miért nem kerek?), majd fölcsorogtak 4.81-ig, de ott Iszinbajeva megnyerte. Aztán poénból ugrott egy 5.06-ot, megjavítva a saját világrekordját. Irtó jó hangulat volt a stadionban, Jelena pedig próbált úgy tenni a szépen előkészített kis beszéde közben, mint akit nagyon meglepett a teljesítménye. Szerintem van még neki olyan 10 centi a spájzban, amit jó üzleti érzékkel megáldva egyesével adagol. Ez a centi 50.000 dollárt és egy kiló aranyat ért neki, tehát olyan 80.000 dollárt.
A napot a kerekesszékesek versenye zárta, ahol a férfiak és a nők együtt versenyeznek, de a nőknek egy körrel kevesebbet kell megtenniük. Ez eléggé jól ki van számolva, mert így nagyon izgalmas a befutó, az első és második pasi közé még beférkőzött két nő is.
Az este zárása olyan volt, mint egy pici olimpiai yáróünnepség: jöttek a győztesek, volt rémes zene (rockzenekar alpesi kürttel...), meg volt látvány, meg persze tűzijáték is. Esetleg jövőre már veszünk előre jegyet....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése