5-re átértem Ibrahimhoz fölszerelkezve a tortával, 8 levesestálkával, egy nagyobb fazékkal, illetve a 4 legjobb késemmel. Szerencsére befutott Noha is, aki legalább egyiptomi, tehát valami köze van az arab konyhához, illetve nem tartja a Ramadant, úgyhogy mi ketten tudtunk kóstolgatni. Ib elmondta enyhén ambiciózus tervét a menüvel kapcsolatban, majd őrült tempóban elkezdünk főzni, amit apró sikkantásokkal kísért felfedezések tarkítottak, hogy mi minden hiányzik a hozzávalók közül. Így időről-időre lerohant valaki a környező boltok egyikébe, illetve telefonos segítséget is kértünk a magukat koránra ígérő egyes vendégektől. Az általános káosz közepette hatalmas nagy szakértelemmel elkészült a kuszkusz Ib nővérének receptje alapján (potom 3 óra alatt megvan, 20-percenként kell vele kezedet leégetve vacakolni), illetve főtt vagy sült paradicsomos bárányragu, zöldséges csirke, citromos-olajbogyós csirke, harira (az a leves, amit már múltkor is csináltunk - most rám maradt a szép feladat, Ib könnyítésül adott hozzá egy holland nyelvű receptet) és édesmártás, ami alapvetően pofátlan mennyiségű hagyma karikára vágva, és megdinsztelve, majd kerül rá nagyon sok cukor, mazsola és egy kis fahéj - húsokhoz egyszerűen isteni. Noha hozott egy egyiptomi grízes édességet is, illetve Asim kontribúciójaként érkezett kb. négy-ötféle kasmíri fogás. Amiben az volt a legaranyosabb, hogy maga Asim nem tudott maradni, csak lefőzte az egész cuccot, ideszállította, majd eltűnt, hogy majd csak éjfél után bukkanjon föl.
Kb. 9 körül kezdünk el enni, ami végülis nem is olyan rossz, tekintve, hogy a vendégség 8:26-tól volt meghirdetve, hivatalosan akkor szállt le az est. A vendégek száma folyamatos változott, de azért olyan 20-an voltunk mindig. Az általános hangzavart és a vízipipa-füstöt elnézve nem irigyeltem a szomszédokat, de hát egyszer-egyszer ők is kibírják. Becsületükre legyen mondva, hogy nem jöttek át, vagy küldték a nyakunkra a rendőrséget. (Hallottam itt Svájcban olyat is, hogy valakik meghívták a szomszédaikat egy házibuliba, akik el is jöttek, kedvesek voltak, jól érezték magukat, majd 10-kor elmentek, és ezzel a lendülettel kihívták a rendőrséget is.)
Éjfél után következett a torta, ami finom volt, de leginkább a röhögésről gondoskodott: a lényeg az, hogy több rétegű volt, közepén egy nagy adag Rigó Jancsi krémmel, ami nem lett elég kemény. Viszont úgy láttam jónak, ha a torta tetjéről nem spórolom le a csokimázat. Aki rendesen megkeményedett. Namármost ha összeadjuk a túl lágy krémet, viszont a tetjén levő beton-csokimázat, akkor a torta szeletehetetlenné válik. Ettől függetlenül sikere volt, struktúrálisan pedig még javítunk rajta.
Vasárnap Andris újabb bicikliversenyen kerekezett, ezúttal "csak" 122 km és 3000 m szint volt a tét. Egyedül ment, úgyhogy nem kellett senkire sem várnia, és legnagyobb büszkeségére 21.7 km/órás átlagsebességgel 5 óra 36 perc alatt teljesítette is a távot. (A 2 héttel ezelőtti verseny képei itt láthatóak.)
Mivel fél 7-kor kezdett tekerni, így délre már végzett is, úgyhogy egy késői ebéd még belefért. Utána lemetünk a tóhoz, csobbantunk egyet, majd olvasgattunk egy-egy Kondor Vilmos könyvet (Eszter, megtaláltam a Budapest noir-t is!).
Végezetül még egy kis kaja, mert ebben a bejegyzésben nem szerepelt még elég: összedobtam egy sütit az otthon fellelhető random anyagokból Andris teljesítményét megünneplendő. Névre ötleteket a szerkesztőségbe várunk.
Hozzávalók:
- 12 ek. liszt
- 8 ek. cukor
- 2 ek. kakaó
- 12 dkg vaj
- 2 tojás
- 1-2 ek. tej sem árt
- annyi csoki apróra törve, amennyi jól esik
- sütőpor
- 10 dkg marcipán
- kandírozott narancshéj - habár ha lesz megint értékelhető friss narancs, akkor annak a héja még jobb, kandírozás nélkül
- őrölt fahéj
- őrölt szegfűszeg
Elkészítés:
Az egész mindenséget összekutyulni (csokidarabokat és kandírozott gyümölcsöt célszerű a végén beleforgatni), kivajazott formában kb. 20 perc alatt 180 fokon megsütni. Nekem felrepedezett a teteje, de ettől csak csábosan kivillantak olvadt csokidarabok, szóval én nem bántam. Ja, és van egy kis karácsonyi beütése, de előbb-utóbb az is aktuálissá válik. Amúgy nem egy nagyon édes süti, szóval ha valaki szeret piskótalapokat félbevágni (belőlem kihozza teljes káromkodás-készletemet), akkor ezzel is megpróbálkozhat, és kegyelemdöfésként megkenheti lekvárral.
Update: Hajnali 3-kor állítólag jöttek a rendőrök Ibrahimhoz, én már fél 2-kor leléptem, úgyhogy erről a látványosságról lemaradtam :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése