Tegnap nagy lépést tettünk meg (ami azonban az emberisegnek meglehetősen kicsi volt): folytatódott lindy hop karrierünk, és a tanárunk javaslatára átugrottunk két szintet, így a swing kids csoportban kötöttünk ki, ami az itteni iskolában a legmagasabb, és a végtelenségig lehet oda járni. Szerencsére most eléggé sok új volt, úgyhogy új érát kezdtek a tanárok, amelynek középpontjában a social dancing és a zene interpretálása áll. Előbbi nem egy nagy meglepetés, végülis eddig midnenhol ezt nyomatták. A másodiknak az Andris viszont nem annyira örült, aki inkább technikai beállítottságú emberke, és szereti a zenét a metronom szerepére kárhoztatni.
(Erre nyilván lesz komment ;))
Az első órán csak az alaplépést gyakoroltuk mindenféle variációk nélkül, és teljesen kifulladtunk. Olyan lehetett ez, mint amikor az Antos Balázsnak a síoktatói táborban egy hétig hóekéznie kellett, és egészen új mélységeit fedezte fel a hatalmas izomláz mellé. Hát mi ráadásul még kezdők is vagyunk, tehát jó volt visszatértni az alaplépéshez. Rólam a következő pár lényegtelen, aprócska hiba derült ki: nem jó a tartásom, a talpam nem jó részére lépek, és nincs jó helyen a súlypontom. Izé... Szóval lesz mit gyakorolni. Jájj.
Nem, nem lesz, visszafogom magam. :D
VálaszTörlésMármint komment nem lesz, gyakorolni azt tessék csak. :D
VálaszTörlésÉn úgy gondoltam, hogy majd az Andris ír erre mindenféléket, hogyaszongya: "gyalázatos rágalom, én ennél sokkal mzikálisabb vagyok, miket terjesztesz te rólam, stb, stb". Ezeket még epedve várom :P
VálaszTörlés