A tegnapi napot kicsit feledékenyen indítottam, így út közben át kellett szerveznem a felét. Ugyanis elfelejtettem, hogy este a Tonhalle évadnyitó hangversenyére megyek, és mivel hétfőn kislánynak öltöztem (szoknya, kifestett lábkörmök, stb.) tegnap meglehetőesen a játszós figurát hoztam. Gyors pánikroham és tanácskozás Andrissal, majd meg is volt az új terv: átteszem a németórát, pofátlanul korán lelépek, hazarohanok, és átöltözöm, majd vissza a városba. Mivel az eredeti terv szerint elmentünk volna este táncolni, ezért az Andris nem hozott magával squashcuccot, ám az így felszabadult estét még sem akarta kihagyni, úgyhogy teljes glancban leszállítottam még egy squashütőt, cipőt, ruhákat és törölközőt.
A hangverseny kellemes volt, az első részén még erősen érződött, hogy most jött vissza mindenki a nyári szünetből, de utána kicsit jobban belejöttek. Ha valakit esetleg érdekel a program:
- Brahms B-dúr Haydn-variációk
- Berio népdalok
- Mahler IV. szimfónia
David Zinman vezényelt, Dawn Upshaw énekelt. Brahms kellemeske volt, de nem eget rengető. Berio már izgalmasabb, a végén van egy állítólagosan azerbajdzsáni dal, amit egy énekesnő egy régi lemezfelvételről kottázott le, és írta le a szövegét fonetikusan, úgyhogy azóta senki sem érti. Mahlerhez pedig szokásos módon szolidan megduplázódott a zenekar létszáma, de jó is volt.
Ismét felfedeztem a szokásos nézőtípusokat, habár a mostani szórakozást szó szerint elhomályosította az a tény, hogy a nagy rohanásban otthon felejtettem a szemüvegemet. De azért így is volt alkalmam megfigyelni
- a Csukott Szemmel, Elmélyülten Figyelőt - ártalmatlan fajta, csendes, habár néha vicces fejet vág
- a Felkészültet - az előző példánynál kicsit idegesítőbb, térdén általában kotta pihen, és az egész előadás alatt vezényel. Néha ingatja a fejét, amiről nem lehet tudni, hogy mélységesen egyetért a karmesterrel az adott zenei frázis megformázásában (hogy az ő szóhaszálatával éljek), vagy pont ellenkezőleg, nem is érti, hogy hogyan lehetett a zeneszerzőt ennyire félreérteni
- az Unottan Ülőt - szerencsétlen valószínűleg úgy érzi, hogy társadalmi helyzetéből fakadóan neki ide el kell jönnie. Kifogástalanul viselkedik kifogástalan öltönyében, de totálisan mindegy neki, hogy ki és mit játszik
- a Köhögőt - őt tegnap csak füllel figyeltem meg, mivel pont mögöttem ült. Legaranyosabb, amikor nem akar zajt csapni, de nagyon kell az a cukorka, ezért csigalassúsággal nyitja ki a zacskót. Amitől ugyanakkora zaj lesz, de az legalább sokáig is tart
- az Izgatott Zenészpalántát - kettő a mi társaságunkban is volt belőlük, tevékenységüket főleg szünetben fejtik ki, fejhangon vinnyogva a témát, közben hevesen gesztikulálva, hogy milyen zseniális az egész
- végül pedig a Megfigyelőt - azaz magamat
Jelentem, eléggé jól szórakoztam.
Ibrahim elküldte az első képeket a szombati kajáról, íme itt van pár fogás, de nem az összes:
A zenehallgatók klasszifikálása egy zeneszociológiai könyvben is elment volna. Gratullok Kinike. Amúgy javítsd ki, nem D- hanem B-dúr a Haydn variációk.
VálaszTörlésD-dúr javítva, köszönjük :)
VálaszTörlésA társadalmi helyzethez ennek semmi köze, általában valami felsőbb hatalom, úgyis mint szülő, feleség, nagynéni áll a háttértben.
VálaszTörlésEgyébként látom éhen maradtatok a hétvégén.
Vétóznék picit hozzábrummogást: szerintem van sajna olyan, aki sznobizmusból megy el ilyen koncertre, bár hagyján, hogy nem érti, de se nem élvezi, se nem értékeli. :(
VálaszTörlésA klasszifikáció veszont dicséretet érdemel, utoljára Szily László Kitolás c. könyvében olvastam hasonló remekművet, csak Ő ott játszótéri apukákat kategorizált. :)
Én gyermekkoromban erősen az utsó előtti kategória voltam. Anyám elvitt nyolcévesen az Erkelbe Pillangókisasszonyra, amit azzal háláltam meg, hogy a szünetben fejjel lefelé lógtam a zenekari árokban, minden hangszert és kottát kielemezve, majd közöltem vele, hogy nagyon tetszik az egész, csak kár, hogy a nénik kiabálnak a színpadon és nem hallom jobban a zenekart. Utána egy darabig hanyagoltuk az operát, mint műfajt. :)