Szombat reggel negyed 10-kor indultunk otthonról, legurultunk a HB-ra, és onnan pár átszállással délre meg is érkeztünk Haslibergbe, azon belül is a Gletscherblick nevű szállodába. Az idő tök felhős volt, úgyhogy mi bemondásra elhittük, hogy nagyon nagy hegyek vannak körülöttünk. Azonnal tovább is indultunk: legurultunk Brienzbe (ehhez kellett leginkább a halált megvető bátorság), majd onnan a tóparton továbbkerekeztünk Interlakenbe. Itt megebédeltünk, miközben néztük a leszálló paplanernyősöket - két éve mi is pont itt landoltunk, csak nekünk szerencsénk volt, és repülés, illetve az azt követő vacsora közben csodálhattuk a Jungfraut.
Ebéd után visszabicikliztünk Brienzig, ahol sportszerűtlenül fölszálltunk a vonatra Brünigig (asszem így hívják), de onnan jött a káromkodós szakasz, mivel innen ismét a versenyszellemnek megfelelően bicóval mentünk. Andris szerint egy zollikerbergnyi emelkedés van 6 km-en, de szerintem több, legalább egy kicsivel. És amíg nem tudja adatokkal bizonyítani, addig tartom magamat ahhoz, hogy ez bizony magasabb volt. Ráadásul a végére tartogatta a kakaót a dög, úgyhogy teljes kocsisi szókincsemet latba kellett vetnem a följutáshoz. Remegett mindenem, miután hazaértünk, de legnagyobb meglepetésemre másnap nem volt izomlázam. A napi összteljesítmény sajnos nem érte el a 70 km-t, de 68,5 azért megvolt!
Este fölmentünk a családos apartmanba, és Rékáék megvendégeltek minket vacsival, utána én egymagamban borozgattam. A helyegyébként hihetetlen, minden van, ami egy kisgyerekes családnak kellhet: gyerekfoglalkozások, uszoda, kül- és beltéri játszótér, túrázéshoz elvihető háti hordozó és terep-babakocsi, stb, stb. Réka és Anna teljesen el voltak olvadva.
Vasárnap reggel verőfényes napsütésre ébredtünk, és kiderült az is, hogy a szálloda joggal viseli a Gletscherblick nevet. Egy brutál nagy gleccsere nyílt az ablakunk, alig tértünk magunkhoz. Olyannyira, hogy a teraszon etüük inkább a reggelit, habár nem volt olyan meleg. Ezek után indult a törpeprogram, szó szerint. Ugyanis van egy kicsikre méretezett 3 km-es kirándulás, ahol az út mentén vagy a fákon lknak izgalmas kis lények, akihez be lehet kopogni, megnézni a száradó kis ruháikat, illetve vannak gyerekméretű kis kunyhók is, amik teljesen be vannak rendezve ágyal, asztallal, konyhával és a falon még képek is vannak. Ezeken kívül vannak tűzrakó helyek is (grillrács, felaprított fa odakészítve). Dánes és Misi még nem bír egy ekkora túrát, de azért jó sokat jöttek ők is, felmásztak a felmászni valókra, becsöngettek a manókhoz, és birtokba vették a kis kunyhókat (amíg a nagyobb gyerkek ki nem ebrudalták őket). Mi közben pár pillantást vetettünk a lent csábítóan kéklő Brienzerseere, illetve a szemközti hegy fölül kikukucskáló Mönch-Eiger-Jungfrau hármasra.
Én pedig magamban megállapítottam, hogy szép dolog a tenger, de azért a rendesebb hegyeknek a nyomába sem érhet.
Végre egy másik hegy rajongó ellen-tengerész. :)
VálaszTörlésBanyek, ha igy folytatod majd vizibiciklivel jottok Ausztraliaba :)
VálaszTörlésA sisak meg csak emlitest sem kapott :(
VálaszTörlés