Tökéletes nyári és őszi hétvége

Múlt hétvgén nagy tettre szántam el magamat, amit csak azok fognak igazán értékelni, akik már jó régóta ismernek, és tudják, hogy mi is a véleményem a kétkerekű közlekedési eszözökről (nem, nem a rollerra gondolok).

Szombaton úgy tűnik, hogy az időjárás elfelejtett ránézni a naptárra, így elkerülte a figyelmét, hogy hétvége van. Hétágra sütött a nap, meleg volt, és én ennek hatására önként és dalolva felpattantam az Andris régi biciklijére... (hatásszünet, olvasóközönség behozatja a repülősót, lassacskán magához tér). Máté is csatlakozott hozzánk, és elkerekeztünk Rapperswilbe, közben igazán csak egyszer kértem, hogy álljunk meg. Viszont állítólag tűrhető tempót tartottam. Rapperswilben aztán megebédeltünk, majd megérkezett Vanda és Bogyó is, de kiderült, hogy sajnos a Zürichbe vezető hajóút 2 óra, amikor is Bogyónak már rég aludnia kellene, így inkább sétáltunk még egy kicsit, beszélgettünk, majd ők visszamentek S-Bahnnal, mi pedig biciklistül felszálltunk a hajóra, és kellemesen elbámészkodtuk az utat. Este az Andris eléggé el nem ítélhető módon mindenfélét mesélni akart, de nekem sajnos közben leragadtak a szemeim, úgyhogy nem igazán tudom, hogy mi is volt olyan roppant fontos és sürgős.

Vasárnapra a felhők észbe kaptak, és megpróbálták bepótolni a lemaradásukat, hatalmas és kitartó esőt zúdítva az egész országra, ami Svájc domborzatát tekintve eléggé szép teljesítmény. Hideg is volt. Ezt csodás időt kihasználva elmentem Bernbe, hogy végre megnézzem a Kunstmuseumot. A múzeum jó volt, habár az impresszionisták előtti gyújteményük nem valami nagy durranás, és szerintem van egy egyértelmű luk 1600 és 1750 között, de hát semmi sem lehet tökéletes. Legjobban egy új állandó kiállítás tetszett, ami a svájci tájképfestészetet mutatja be. Egy múzeumnak tényleg legyen valamennyi köze a környezetéhez. Midnenesetre két dolgot leszűrtem belőle: 1) Sürgősen el kellene olvasni legalább egy-két wikipedia cikket Svájc földrajzáról és történelméről, illetve mitológiájáról. 2) Föl kellene valamikor menni a hegyekbe, mert az szép. A modern gyűjteményben a szokásos nevekkel találkoztam (Picasso, Gris, Kandinszkij, stb., stb.), és volt egy nagy Hodler-terem, ahol két kép mellett is ott díszelgett a táblácska, hogy az örök szovjet-nagyar, pontosabban Kunstmuseum-Szépművészeti barátság jegyében és a 2008-as Hodler kiállítás apropójából a Szépművészeti volt olyan kedves ezeket a műveket restaurálni. Szépen is voltak megcsinálva ;)

Berni látogatásomnak érdekes vége lett, mivel a 5 perces út alatt a pályaudvarra annyira eláztam, legfőképp a cipőm (olyan volt, mintha egy kis patakban kellett volna fölfutni a vonathoz), hogy kénytelen voltam a tüdőgyolladás elkerülése végett venni egy pár cipőt az állomáson. Andris legnagyobb bánatára csak balerinát kaptam... Nemtom, hogy mi baja vele.

P.S.: A hétvége nagy teljesítményeihez még az is hozzátartozik, hogy szombaton levágtam életemben először az Andris haját, de egész jól sikerült, még azóta sem váltunk el pl.