Köztes állapotban

Ma este fél 6-tól honap reggel fél 9-ig két állás között vagyok. Délután még bementem az utolsó meetingemre, Robintól hő búcsút vettem, a HR-rel elintéztem egy-két ügyet, végül leadtam a laptopomat. Ja, az egész mindenség előtt még megebédeltem, mert rájöttem, hogy nincs itthon semmi kaja, úgyhogy okosabb lesz fél 3 előtt beérni, mert addig van ebéd. Kicsit át kell állítani az itthoni rendszert...

Az időben visszafelé haladva, tegnap este voltunk cirkuszban. Úgy ám! Van egy híres-neves svájci cirkusz, úgy hívják őket, hogy Knie, és a Knie család sokadik generációja adja a társulat magját. Rapperswilben van a bázisuk, egész évben turnéznak az országban meg külföldön is, és nyaranta egy hónapig Zürichben lépnek fel. Igazi svjáci dolog ez, minden évben láttuk a nagy sátrat a város közepén, úgyhogy most elérkezett az idő, hogy belülről is megnézzük.
Voltak bohócok, meg artisták, meg hajlékony lány, meg egyensúlyozóművészek, meg egy csomó állat: elefánt, teve, zebra, ló, valamiféle tulok bazi nagy szarvval, meg láma és alpaka. Plusz artistával fellépő kutya és proccosnak kinéző, de igazából eléggé vicces macskák. Merthogy egy macska is tud kunsztokat, csak gondolom a többségét nehéz rávenni, mert túlságosan megvan a véleményük.
Gyerekkorom színházával ellentétben itt a bohócok enyhén, egy lehetetlen karaktert alakító figura pedig erősen politikai humort nyomott, amit nem mindig értettünk, de amit igen, az nagyon tetszett. Pl. volt egy Svájc térkép, a különféle nyelvű országrészek különböző színűek voltak, és nagyon jól parodizálták az ott élőket. Bernbe odapakolták a parlament makettjét, aminek a teteje kihúzható volt, és minaret lett belőle. A környező országok is megkapták egy kicsit a magukét: Németországra pl. azt mondta: "Hát ez meg miért ilyen üres? Ja, már mindenki Svájcban van!". A gazdasági világválságot egy Migros Budget (kb. "Tesco gazdaságos") államfővel gondoltál megoldani. Nem tudom, hogy mindebből a gyerekeknek mennyi jött át, de a számok rövidek voltak, és a közönségben sok volt a felnőtt - nem mi voltunk az egyetlenek, aki gyerek nélkül érkezett.

Cirkusz előtt egyetemen voltam, és konfliktusmenedzsmenttel foglalkoztunk. Amiről annyit sikerült megtanulni, hogy vannak ugyan technikák, és konfliktus típusok, különféle gyönyörűséges fel- és besorolások, de alapvetően a józan parasztira kell hagyatkozni. Minden esetre jó kis időzítés volt pont most olyan, a való életből vett problémákat megbeszélni, amiknek a 80%-a arről szólt, hogy új kolleganő különböző okokból kifolyólag abszolút nem tudott beilleszkedni, és vagy elment, vagy ki kellett rúgni. Bíztató ;)

Holnap este következik az "első nap az iskolában" beszámoló.

Visszaszamlalas

Meg ket (illetve inkabb csak masfel) nap a guglis eletbol! Ma este el is megyunk ezt megunnepelni a lanyokkal, illetve azt, hogy Susanne 30 eves lett, Marie-t pedig eloleptettek. Meg nem tudom, hogy ki lesz az utodom, egyelore csak az ittenieknek adom at a munkamat, kesobb meg lehet, hogy bejovok egy kicsit betanitani az ujabb aldozatot.

Amugy vicces, hogy meg mindig annyi munkam van itt, mintha vegtelen sokaig maradnek, nem igazan fogjak magukat vissza az emberek, kiveve a tobbi admint, mert ok megertoek es realistak. Kicsit egyebkent olyan erzes is, hogy meg ki akarjak facsarni belolem az utolso perceket is.

Sokan kerdeztek, hogy nem fogom-e banni, hogy elmegyek innen. Persze hianyozni fognak emberek (pl. az orult, muveszlelku Steve) es lehetosegek (pl. 600 emberre fozni), de osszessegeben abszolut nem. Orulok, hogy megszabadulok a titkarnosegtol (egeszen addig, amig a sors ugy nem dont, hogy uj orszagba kell koltoznunk, aminek a nyelvet nem beszelem, es akkor nyilvan ez a fajta munka az elso lehetoseg), es remelhetoleg ertelmesebb dolgokat fogok csinalni egy olyan helyen, ami szamomra ertelmesebb profillal rendelkezik. Amugy nem banom, hogy kiprobaltam a "multi-eletet" is, erdekes volt, de semmikepp nem olyan, amit egesz eletemben szeretnek csinalni. Nem egeszseges este 6-kor egy ujabb munkanapba belekezdeni, es folyton arrol gyozkodni a kaliforniaiakat, hogy ami nekik egy kellemes pentek delelotti meeting, az a fonokomnek mar este 8, tehat hetvege, es amilyen pofatlan, szeretne neha talalkozni a csaladjaval.

Tehat: adieu nagyvilagi tech-nyuzsges, willkommen nyugis es kulturaval teli elet!

Home, sweet home

Londonban vagyok, ami az esos Zurich es a viharos Budapest utan meleg es napos! Szerenyen a Sloane Square-en taborozom 3 napig, es London legjobb reszen keresztul setalok be az irodaba dolgozni.

Ma reggel egy prep school mellett mentem el, ahova fel 9 korul vittek az oltonyos/kosztumos szulok, illetve a lazabban oltozott au-pairek/nannyk a gyerekeket. Vicces emlekeket ebresztettek bennem a pipaszar labu, osszevissza rohangalo kisfiuk, akiket a felnottek probalnak terelgetni. Amugy kulonleges nap lehet a mai abban a suliban, mert a gyerekek nagy resze jelmezben vagy diszruhaban volt, es az egyik tanar gyonyoru reneszansz nemes-szerelesben, kezfogassal fogadta oket a kapuban.

A szallodaban lakasnak meg az a kulonlegessege is megvan, hogy ott Zollikerberggel szemben van TV. Ugyhogy igazi csintalan gyerekkent ossze-vissza kapcsolgattam tegnap a csatornakat egy jo ideig. A legjobb Heston Blumenthal lakoma-fozo musora volt, ahol romai, VIII. Henrik-korabeli es okori romai recepteket eleszt fol, es gondol ujra. A "fozes" kemiai kiserletekkel indul, esetleg egy latogatassal egy taxidermistahoz vagy plasztikai sebeszekhez, akik osszehozzak a kozepkor "misztikus szornyet", a cockentrice-t. (A kepen pont a musorban megalkotott "leny" szerepel, a hus kulon keszult.) Vannak meg orultek a vilagban, es ez igy jo.

Dolgos hetvege, egy szivas, es egy matematikai feladvany

A hetveget mar pentek este megkezdtuk, amikoris egy thai vacsi es egy kis iszogatas keretei kozt elbucsuztattuk Gergot Zurichtol. Eloszor elmegy nyaralni/vegre naszutra, aztan pedig Eszterrel kikoltoznek New Yorkba, csak hogy legyen kifogasunk, hogy miert menjuk oda ujra valamikor.
Andrissal megprobaltuk nem tul hosszura nyujtani a bulizast, de igy is fel 1 volt, mire hazaertunk, es reggel fel 5-kor kellett kelni a gephez. Gergovel egyutt repultunk, o a legelegansabb megoldast valasztotta - le sem fekudt.
Annyira korai jarattal mentunk, hogy reggel 9 utan egy kicsivel mar a noveremeknel is voltam, hogy kivegyem a reszem a vasarnapi keresztelo utani csaladi buli elokeszuleteibol. Eszter mar napok ota fozott, en igazan csak a veget csiptem el a dolognak, de volt quiche, meg medvehagymas gnocchi paradicsomszosszal, meg baconbe csavart csirkemaj, meg csemegeuborkas illetve natur kukoricasalata (az a mi csaladi unnepeinkrol soha nem hianyozhat, leginkabb nagynenem es jomagam miatt), meg mustaros-mezes koktelvirsli, meg salata, meg pogi, meg haromfele torta is (az egyik truffeltorta a Csokoladiabol, mindenkinek nagyon ajanlom!). Szoval megint nem haltunk ehen, es az unnepelt is nagyon derekasan birta a megprobaltatasokat.
De terjunk vissza a szombathoz, mert estere volt meg egy lanybucsus programom is, Zsofi lanysaganak jol odacsaptunk. Volt termeszetesen volegeny-teszt, borkostolo (ebben nagyon profi volt), kellett gombot varrnia (ebben kevesbe volt profi, de mentsegere szoljon, hogy addigra mar elegge rendesen leitattuk), kapott tulelo-csomagot pajzan es kevesbe pajzan ajandekokkal, fel kellett olvasnia fogadalmat, anyost dicserni (legalabbis a tervek szerint), es ugy altalanossagban el kellett viselnie egyszerre kb 15 baratnot. Jol turte.
A lanybucsubol elegge koran hazamentem, mert mar alig alltam a labamon, es vasarnap a csaladi esemenyt fitten kellett abszolvalni. A trakta utan 5-kor Gyuri kivitt minket es Totyaekat a repterre. Becsekkoltunk, atmentunk a biztonsagi ellenorzesen, majd bent kiderult, hogy nem veletlenul nem kaptunk helyjegyet: nem ferulnk fol a gepre, mert tulfoglaltak. El a Malev-pulthoz, attettek egy hetfo reggeli jartra (Milanon keresztul), vissza a Vasiba, fel 9-kor agyba, megint reggel 5-os keles. Del korul be is ertunk az irodaba, es onnantol kezdve meg egy teljes munkanapot nyomtunk este 10-ig.
Amugy a kollegak/fonokok nem igazan ugy viselkednek velem, hogy 7 nap mulva elmegyek: az uj kollegano felmondott, mert nem jott be neki a dolog, ugyhogy visszakaptam tole a mar atadott feladatokat, egy londoni lany szabin van, es en helyettesitem, kozben csutortokon lesz egy kis konferencia, aminek a szervezeseben segitettem, es megyek a lebonyolitasara is, plusz van millio rutin-ugy - utazasok, csapatepites, elszamolasok, meetingek.
Ez utobbiakkal kapcsolatos a matematikai feladvany: ha egy Kaliforniaban es egy Tokyoban tartozkodo ember beszelni akar egymassal, akkor azt Zurichi ido szerint hany orara kell megszervezni? Tegnap este fel 10-kor zombi aggyal meg leellenoriztettem a megoldast az Andrissal, a ti tippjeiteket a komment szekcioba varom :)

Hatekonysag

Ma intezos napot tartottam annak oromere, hogy szabin vagyok. A sok hatekonysag utan ugy gondoltam, hogy vegre megnezem a Kunsthausban a Buhrle-gyujtemenybol rendezett kiallitast. Mar egyszer rmegprobaltam kozvetlenul nyitas utan, es akkor az utcan kigyozott a sor. Ma is, mert 1) a tegnapi szunnap utan Zurich 80%-a kivette a mai napot, 2) a kiallitas vasarnap zar. Szoval ezt buktam, de vegulis nem olyan nagy gond, mert 1) az eredeti helyen mar ugyis lattam, 2) ugyis at fog koltozni veglegesen a Kunsthaus par even belul megepulo uj szarnyaba, es 3) amugy is az ikszedik impresszionista kiallitasom lett volna.

Tehat mi a logikus kovetkezo lepes? Kini a kedvenc Bellevue-i Starbucksa fele veszi az iranyt. Ami zsufolva van, mert ugye Zurich 80%-a kivette a mai napot. Azert sikerult egy asztalt szereznem, es nekialltam lecket irni hogyaszongya "Tradicio es innovacio: fontosak-e a tancban a gyokerek". Szep, es kedvesen nyilvanvalo kerdes. Szotar nelkul pedig roppant kreativan tudok irni, belekeverednek angol es magyar kifejezesek, aztan majd gepnel "nemetesedik" a szoveg. Lenyeg az, hogy egy ora alatt a Starbucksban tobbet haladtam, mint masfel nap alatt otthon. Draga lesz ez a diplomamunka, Kovacs neni!

Egy újabb első

Whan was the last time you did something for the first time? Nekem tegnap.
Még soha nem főztem lekvárt, de most a Mindmegette megihletett. Lehet, hogy a fűszeréslélek-olvasók megköveznek, hogy nem megfelelően szezonális dolgot főzök, de kérem itt az epernek már szezonja van - igaz, hogy még csak az olasz epernek, de azt viszont a termelők hozzák ide a piacra. (Arról pszt, hogy a lekvárom bolti eperből készült...)
Amúgy az eperlekvárfőzésben az a jó, hogy kb 10-15 percig tart, mert olyan hamar megpuhul a gyümölcs.  A másik meglepetés akkor ért, amikor pillanatok alatt kialakult egy olyan élénkpiros szín, amit ételszínezék nélkül eddig elérhetetlennek gondoltam. Ha nem tudnám, hogy csak gyümölcs, befőzőcukor és különféle narancsszármazékok (héj, lé, Grand Marnier) vannak benne, meg is ijednék ettől a hároméves kislányok álmától.

From Drop Box

A kenyeret is én sütöttem, egyszerű fehér, némi zabpehellyel. Már csak vajat köpülni kellene megtanulnom, és akkor nagyjából készen is lennénk.

Note to self

Jovo heten Londonban meg kellene nezni ezt: http://wholefoodsmarket.com/storesbeta/kensington/
Majd szerda este vagy pentek reggel. De nem veszek semmit. Legalabbis megprobalom.

Amugy meg a mai kivetelevel mar csak 8 munkanapom van itt, abbol 3-mat Londonban toltok - lajfizgud :)

Delszaki hetvege

A zurichi szurkesegbol kiszakadva az elmult hetveget Ticinoban toltottuk harmasban a Kati nenivel. A bazisunk Luganoban volt a Villa Selvaban, de innen nem csak Luganot fedeztuk fol, hanem elhajoztunk Melidebe megnezni a Swissminiaturt, ahol egy ora alatt megtekintheto Svajc 121 legfobb nevezetessege (eloben eddig meglepoen kevest lattunk), majd elugrottunk -tadaaaam! - San Mametebe, ami mas kepen ilyen szep (sajat kepek lesznek majd a Kati neninel):

Itt sajnos nem talaltam meg sem Az Irono Hazat, sem pedig a pici temetoben a sirjat, pedig elvileg itt van eltemetve, de maga a hely tunderi es lerobbant. Es a to tuloldalan tenyleg a Dzsungel van!
San Mametebeol visszamentunk Gandriaba, itt vacsoraztunk egy tora nezo, fedett teraszon. A pincerrel nem volt tul nehez 2 perc alatt ovodaskori baratsagba keveredni. Gandria ilyen, remelem mindenki ugyesen meg tudja kulonbozteti San Mametetol. Ha nem, en megertem oket, apro meretbeli kulonbsegektol eltekintve mindenhola to partjaba csimpaszkodo, illetve a hegyre felkuszo hazak vannak:

Miutan szombaton letudtuk a vasarnapra tervezett program nagy reszet is, igy uj kihivasokat kellett keresni. Mi pedig ennek meg is feleltunk, es azonnal az Alprose csokigyar Schokoland nevu muzeumaban kezdtunk. Sajnos mivel vasarnap volt, ezert a gyarban nem tartottak vezetest (ejnye-bejnye Lonely Planet), de azert kostolni lehetett.
Csokizas utan egy darabig kergettuk azt a hiunak bizonyulo remenyt, hogy megnezzuk a Thyssen Bornemisza galeriat, de aztan sikerult kideriteni, hogy azert nem talaljuk, mert teljesen felujitjak a neki otthont ado villat. Banatunkban folsikloztunk a Monte Bre-re, megcsodaltuk fentrol is a tavat, majd elindultunk hazafele, az elmenygyujtes tempojanak fenntartasa erdekeben Schwyz szep varoskajanak erintesevel.

A hetvege legnagyobb benyomast kelto esemenyet a vegere hagytam, pedig Gandriaban tortent meg, marpedig az, hogy az Andris raparkolt a labamra. Eloszor megprobaltam kihuzni a kerek alol, nem sikerult, majd mondtam neki, hogy "au", finoman, mint Micimacko, amikor beszorult, de erre nem tortent semmi. Elobb-utobb rajottem, hogy kicsit tobb informaciot kell neki adnom, es mondtam, hogy ha lenne szives rukvercbe tenni a gepjarmuvet, es leallni a bal labfejemrol, az nem lenne hatranyos, felteve, ha az en tarsasagomat is elvezni szeretnek vacsora alatt. A problema megoldodott, es masnapra mar a labujaim is ismet hajlottak.

Vasárnapi menü

Ebédre a tegnapi pástétom mellé ezúttal töltött paradicsom készült, Fűszeres Eszter szellemi segítségével. Szokásomtól eltérően kb követtem is a receptet, igazán csak egy pici darált diót szórtam a töltelék tetejére mielőtt rátettem volna a kalapját.

From Drop Box

Andris elment délután squasholni, én az egyik legelszálltabb egyetemi leckémen küzdöttem, amit egy újabb kis kajával kellett levezetni: megcsináltam az előre bejelentett leveles tésztában sült tojást, de nem sütöttem a tetejére sajtot. Finom lett, de nem tökéletes, mivel a felfújformák, amiket vettem picit mélyebbek, viszont nem olyan szélesek, tehát a fehérjének több idő kellett, hogy átsüljön, ennek eredményeképpen a sárgája sem maradt folyós. A tetejére vágtam egy kis friss snidlinget, és készült hozzá bazsalikomos paradicsomsaláta, Andris minden vitán felüli kedvence.

From Drop Box

Az estét a Vasember I-gyel zártuk, amit én kértem, mert néha jó akciófilmeket nézni, és Robert Downey Jr.-hoz bármilyen kifogás megteszi. Mellé epres-fehércsokis shake dukált.

Vallomás

Nincs TV-nk, mégis van egy sorozat, amibe egyszerűen szerelmes vagyok, ez pedig Anthony Bourdain "No reservations"-e. Utazik, eszik, kommentál, gátlásokat tör le, és a végén legszívesebben mindenhova ellátogatnál, ahol ő járt. Ja, és csakúgy, mint egy Tüskevár-olvasáshoz, ehhez is egy nagyobb tányér kajával kell nekiülni, különben baj lesz.
Imádom a provence-i, toszkán, szingapúri, isztambuli, szicíliai, dél-koreai és mindenféle amerikai részeket, mégis tegnap találtam rá az abszolút győztesekre. Mindegyik adás 5 részben van fönt a YouTube-on, összesen kb 45 perc egy. Jó őrültködést! Ja, és ha valakit zavar a tisztes mennyiségű kisípolt szó, akkor nézzen inkább Stahl Juditot ;)






(Ez utóbbinál pedig tessék magunk alá csinálni a megtiszteltetéstől, hogy Thomas Keller avat be a sültcsirke titkaiba.)

Szombati menü

From Drop Box

A mai tervek jól sikerültek, úgyhogy ígéretemhez híven megosztom a tisztelt közönséggel. Óramutató járásával megegyező irányban, 11 óránál kezdve:

Az bizony kéremszépen egy pástétom. Van benne marhahús, borjúhús és borjúmáj, egy kis füstölt bacon, meg kucsmagomba és friss zöldfűszerek. A húsokat ledaráltam, de nem krémesre, amolyan rusztikusra, utána adtam hozzá két tojást, a fűszereket és a felvágott gombát. Az egészet vízbe állítva a sütőben egy óra alatt kigőzöltem. Utána rátettem egy darab alufóliát, majd arra konzerveket, és egy éjszaka alatt lenyomtattam, összesűrítettem.

2 óránál lakik a saláta: bébispenót, feta, mazsola, salottahagyma, illetve öntet, amiben van tökmagolaj, olívaolaj, balzsamecet és méz. A tökmagolajat a Schwarzenbachnál vettem, és szégyenszemre csak most bontottam ki. Az olívaolaj pedig a világ végéről érkezett, Új-Zélandról származik, és szerencsére hazaúton nem tört össze.

5 órával később találjuk a mai kenyeret, ami fehér- és rozsliszt, illetve zabpehely keverékéből készült, megtámogatva füstölt baconkockákkal.

A tányért zöldfűszeres mustár egészíti ki, de passzol hozzá a csemegeuborka és a gyöngyhagyma is.