Delszaki hetvege

A zurichi szurkesegbol kiszakadva az elmult hetveget Ticinoban toltottuk harmasban a Kati nenivel. A bazisunk Luganoban volt a Villa Selvaban, de innen nem csak Luganot fedeztuk fol, hanem elhajoztunk Melidebe megnezni a Swissminiaturt, ahol egy ora alatt megtekintheto Svajc 121 legfobb nevezetessege (eloben eddig meglepoen kevest lattunk), majd elugrottunk -tadaaaam! - San Mametebe, ami mas kepen ilyen szep (sajat kepek lesznek majd a Kati neninel):

Itt sajnos nem talaltam meg sem Az Irono Hazat, sem pedig a pici temetoben a sirjat, pedig elvileg itt van eltemetve, de maga a hely tunderi es lerobbant. Es a to tuloldalan tenyleg a Dzsungel van!
San Mametebeol visszamentunk Gandriaba, itt vacsoraztunk egy tora nezo, fedett teraszon. A pincerrel nem volt tul nehez 2 perc alatt ovodaskori baratsagba keveredni. Gandria ilyen, remelem mindenki ugyesen meg tudja kulonbozteti San Mametetol. Ha nem, en megertem oket, apro meretbeli kulonbsegektol eltekintve mindenhola to partjaba csimpaszkodo, illetve a hegyre felkuszo hazak vannak:

Miutan szombaton letudtuk a vasarnapra tervezett program nagy reszet is, igy uj kihivasokat kellett keresni. Mi pedig ennek meg is feleltunk, es azonnal az Alprose csokigyar Schokoland nevu muzeumaban kezdtunk. Sajnos mivel vasarnap volt, ezert a gyarban nem tartottak vezetest (ejnye-bejnye Lonely Planet), de azert kostolni lehetett.
Csokizas utan egy darabig kergettuk azt a hiunak bizonyulo remenyt, hogy megnezzuk a Thyssen Bornemisza galeriat, de aztan sikerult kideriteni, hogy azert nem talaljuk, mert teljesen felujitjak a neki otthont ado villat. Banatunkban folsikloztunk a Monte Bre-re, megcsodaltuk fentrol is a tavat, majd elindultunk hazafele, az elmenygyujtes tempojanak fenntartasa erdekeben Schwyz szep varoskajanak erintesevel.

A hetvege legnagyobb benyomast kelto esemenyet a vegere hagytam, pedig Gandriaban tortent meg, marpedig az, hogy az Andris raparkolt a labamra. Eloszor megprobaltam kihuzni a kerek alol, nem sikerult, majd mondtam neki, hogy "au", finoman, mint Micimacko, amikor beszorult, de erre nem tortent semmi. Elobb-utobb rajottem, hogy kicsit tobb informaciot kell neki adnom, es mondtam, hogy ha lenne szives rukvercbe tenni a gepjarmuvet, es leallni a bal labfejemrol, az nem lenne hatranyos, felteve, ha az en tarsasagomat is elvezni szeretnek vacsora alatt. A problema megoldodott, es masnapra mar a labujaim is ismet hajlottak.