A Herräng utáni héten egyetemen voltam, amire ki kellett vennem 4 nap szabit (csak kedden kezdődött). Ez azért volt különösen vicces, mert a kurzus a Landesmuseumban volt, 10 méterre az irodámtól, és egész nap a főnökömmel csücsültem egy teremben. Aki nyilván nem vett ki erre szabit.
A modulok jók voltak: az egyik a "Design mint stratégia" címet viselte a másik pedig múzeumpedagógiáról és rendezvényekről szólt. Az első modulon a programban szerepelt két órányi shopdesign, aminek nagyon örültem, mer mert minden múzeumi bolttal kapcsoaltos infót szívesen fogadok. Ehhez képest jött egy agyondizájnolt pasi, aki Gucciról meg Pradáról beszélt, és csoportfeladatként divatmagazinokat meg divatblogokat kellett lapozgatni. Na ettől egy kicsit ideges lettem. Viszont a modult a főnökömön kívül egy főrend tartotta:
Két hét lazulás után most hétfőn visszatértem a munkámhoz, ami egyre jobban alakul. Elkezdtem együtt dolgozni a múzeumpedagógusokkal az idei Múzeumok Éjszakáján (itt majd csak szeptember 4-én lesz): a program már kész, mindenféle kiadványokon meghirdették, csak még megszervezve nincs annyira. Ezt intézem én - végre egy olyan feladat, aminek látszik a célja, nem csak holmi homályos hatékonyságnövelés. Apropó hatékonyásgnövelés: felvetettem, hogy a múzeum használja ki önkénetsek lelkesedését, és végeztessen el velük kis feladatokat, annyival is lehet spórolni. Holnap megyek is a személyzetis főnökkel Bernbe a Paul Klee Központba, ahol állítólag nagyon profi önkéntes program van, és megpróbáljuk onnan lemásolni a legjobb dolgokat. Próbálkoztam saját magam számára ugyanezzel a zürichi Kunsthausban, álmaim munkahelyén is, de sajnos ott nincsenek önkéntesek.
Jövő héttől kipróbálom, hogy a zürichi központi könyvtár légkondicionált-e, mert el kell kezdenem írni a diplomamunkámat. Ahogy a Die Hard 2-ben Bruce Willis mondaná: hogyan léphet ember kétszer ugyanabba a "folyóba"?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése