Egy Nagyon Jó Múzeum

A címet úgy vállalom, hogy igazából a kiállításon 2 percet töltöttem :)

Tegnap délután a személyzetis főnökkel Bernben jártunk a Zentrum Paul Kleeben, mivel ott egy nagyon sikeres önkéntes-programot vezetnek, és mi is hasonló huncutságokon törjük a fejünket. A múzeum egyik vezetője és a titkárnője fogadtak minket, és borzasztó kedvesek voltak, a fél délutánt ránk szánták. Sokat meséltek arról, hogy hogyan alakították ki a programot, hogyan működik, mit csinálnának ma másképp. Egy óra múltán kimentünk az előtér csarnokában található kávézóba, ahol kávé/tea/aprósüti mellett beszélgettünk két önkéntessel, majd bementünk az aktuális időszakos kiállításra, és kérdezgezztünk egy kicsit egy önkéntes teremőrt. Kiderült, hogy az önkéntesen túlnyomó többsége nyugdíjas, és ez  a társadalmi életük szempontjából nagyon fontos elfoglaltság. Szeretnek a múzeumban lenni, van társaság, új ismereteket szereznek, és a múzeum nagyon hálás a segítségükért. Őrült sokan vannak, már több mint 130-an, és összesen 12 teljes állásnyi munkát végeznek el úgy, hogy az a múzeumnak minimális összegbe kerül..

A Klee Központban már maga az épület is izgalmas. Renzo Piano tervezte, aki a Basel melletti Fondation Beyelert is. Kezdem azt hinni, hogy az a pasi egy zseni. Nagyon ért ahhoz, hogy hogyan kapcsoljon össze külső és belső tereket, hogyan oldja föl az épület és a természet közti határokat. A Klee Központ jelentős része föld alatt van, mégis az egész nagyon levegős, és világos.

Minden faborítású, van benne külön gyerekmúzeum is, ahol a gyerekek a nagy kiállításhoz kapcsolódóan alkothatnak valamit. Mivel a sztárkiállítás most Klee és Picasso, azért a gyerekeknek Paul és Pablo a téma :) De a legfontosabbról még nem írtam, ez pedig az, hogy olyan illat van, mint a National Galleryben Londonban. És mint A hahagáj óta tudjuk, ez roppant fontos:

"Itt egy város, gondolta, ami igazán megérdemli a város nevet, amire büszke lehetsz, ami annyira egyedi, hogy képtelenség összetéveszteni a világ bármely más közösségével. Máris szenvedélyesen szerette, pedig még bele se szagolt, holott jól tudta, hogy egy-egy város megítélésénél mennyit számíthat az illat. Ám az illat sem ábrándította ki, amikor az Androméda III nagy csörrenéssel és csobbanással horgonyt vetett, aztán lánca segítségével hamarosan magabiztosan megállt a part fala mentén. A meleg levegő elhozta Peternek Zenkali illatát. Olyan részegítő, olyan tarka keverék volt ez, akár egy perzsaszőnyeg színeinek illata. Pálmaolaj és kókusz-tej, milliónyi virág illata, a napfény szaga a száraz leveleken, égett fa, ananász, papája, mangó és citrom részegítő illata, tengeri só és friss hal, kenyér és kutyák, csacsik és csatornák szaga, meg a kék ég és a hajnali harmat illata és milliónyi más szag, melyek osztályozására nem jutott ideje..."

Szóval itt szeretnék dolgozni, csak ne lenne kétórányira tőlünk...