A múlt hetet Herrängben töltöttük, ismét csak éjjel-nappal táncolva. A tavalyinál eggyel magasabb szintű csoportba kerültünk, de ez az oktatási tempón nem igazán érződött - néha picit lassúnak találtuk, és sok volt a béna csoporttárs is. Ettől függetlenül nagyon jókat tanultunk, és az esti bulikat is élveztük. A hét közepe felé sikerült annyi önbizalmat összelapátolnunk, hogy felkérjünk mindenféle emberkéket táncolni, és nem csak egymással roptuk. (Itt nem az a rendszer, hogy egy lány vár a végtelenségig, hogy fölkérjék, hanem egyenjogúság van.) Van abban valami vicces, ha az ember férje ezerrel drukkol, hogy az ember lánya fel merje kérni azt a jól táncoló pasit, akit már három napja kinézett magának...
Új tanárokkal is találkoztunk, tanított pl. Vincenzo és Isabella
Dan és Gaby
Nick és Carla
illetve a legviccesebbek: Stefan és Bethany
és még sokan mások.
Ezúttal nem fényképeztünk, inkább csak élveztük a tábort, viszont a végén bevásároltunk: megvettük végre a tavalyi tábor DVD-jét és Frankie Manning önéletrajzát, amivel már másfél éve szemezgettünk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
ebből is látszik, hogy tök normális a férj..:)))
VálaszTörlésnekem a Stefanék tetszettek legjobban, persze hogy ez hol számít, azt nem tudom:)
VálaszTörlésEsther kicsit osszenyalazta a kanapet (nyalcsorgatasbol kifolyolag) midon ezt a posztot olvastuk, es most ragja a fulem, hogy mikor megyunk tancolni...
VálaszTörlés