Az egy nappal elhalasztott vacsit végülis csak megtartottuk a Restaurant Reithalléban, ami egy régi kaszárnya istállójából lett kialakítva. A kaszárnya maga színházként működik. Az étteremnek amúgy van egy nagyon kellemes kertrésze is, de mostanában az időjárás nem igazán kerti partikra lett kalibrálva, úgyhogy bent ültünk.
Az étteremnek van még egy, az Andris számára nagyon kellemes tulajdonsága: rövid az étlap. Így viszonylag gyorsan tudtunk rendelni még 10-en is, és Chloe talált mindehhez egy meglepően szuper bort. Föl is írták a kis noteszükbe, mert ők szervezetten folytatják az ivást: ha valahol jó bort isznak, akkor fölírják, majd levadásszák, hogy hol lehet kapni, és rendelnek belőle pár üveggel. Apár üvegből egy-egy borfesztivál után tekintélyesebb borospincényi italmennyiség tud felhalmozódni - nagyon megéri őket vedégségbe hívni.
A desszertet én szerveztem, kissé bonyolultan. Írtam az étteremnek egy foglalási kérelmet, amibe beleírtam, hogy mivel ez egy szülinapi buli, hoznék egy tortát. Majd elmentem megrendelni a tortát. Amikor ezt fizetéssel együtt elintéztem, fölhívott az étterem, hogy boldogan várnak, de tortát nem vihetek, majd csinálnak nekünk egy egész csokis sütit (amit amúgy szeletenként desszertnek árulnak), és föl is díszítik. Így hát volt a helyszínen csokitorta, és otthon figyel a fridzsiderben egy másik. Kész szerencse, hogy a másik torta kisebbnek bizonyult, mint amire számítottam, így ma este megpróbáljuk Rékáékkal eltüntetni. A Reithalle tortája egyébként tényleg fel volt rendesen díszítve, volt körülötte egy kisebb dzsungelnyi gyümölcs, sőt, még gyertyákkal is megpakolták, amiknek a negyedéről kiderült, hogy újragyulladósok. Ezt a harmincas, komoly, dolgozó emberek kitörő lelkesedéssel fogadták, és elszórakoztak vele, mint az ötévesek.
Szóval teljes volt a siker, és így lett Andriska 32. szülinapja kétszer is megünnepelve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése