Berlin

Valahogy eddig számos utazásaim úgy alakultak, hogy Berlinbe soha nem jutottam el. Ezt a problémát most megoldotta az egyetem,amennyiben oda szervezték a Szenisches Schreiben nevzetű modult, ahol nagyjából színdarabírással foglalkoztunk. (Szerintem pontosabb az angol 'creative writing' elnevezés.) Voltak elméleti órák, illetve gyakorlatok is, de egész jól elvoltam. Na jó, a rövid történet megírását inkább angolul abszolváltam, illetve egyszer nem értettem  valamitt, pont, amikor hárman szobrot kellett alakítanunk megadott szavakra. Aztért annyira ciki mégsem volt, mert egy csoporttárs véletlenül tudta magyarul: strici. Kéremszépen, én jókislány vagyok, ilyen szavakat nem ismerek.
Daninál, Zsuzsánál és Veronikánál laktam Berlin keleti részén, egy gyönyörű lakásban. Pont az a stílus, ami nekem nagyon bejön: szépen felújított, de régi ház, rendes belmagasság, nagyon kellemes szobák és két fürdőszoba. A tulajok (illetve ők is bérlők, de ők hosszú távra) otthagytak mindent, amíg Malawiban jobbá teszik a világot, így nagyon otthonos is. Veró még játékokat is örökölt átmenetileg.
Péntek este egyetem után találkoztam a Danival, aki a mínusz pár fokban egy tempós, kétórás séta folyamán megmutatott pár nevezetességet. Az útvonal: Hakescher Höfe - zsidó temető (kívülről) - a zsinagóga homlokzata - régi posta - Tacheles (alternatív művészeti központ, kicsit Corvinos) - Friedrichstrasse (panelből épült revüszínházzal, ahova épp busszal megérkezett egy nyugdíjasklub kultúrálódni, határozotan NDK-fílingje volt) - Unter den Linden - Brandenburger Tor - Reichstag - holokauszt emlémű - Potsdamer Platz. Ezek után úgy gondoltuk, hogy most már tényleg kockára fagytunk, és nem ciki hazamenni, ahol Zsuzsa meleg vacsival várt.

From Berlin

Szombaton Zsuzsa kapott kimenőt. Mielőtt találkoztunk, én az utolsó előadásról ellógva gyorsan megnéztem a Pergamon Múzeumot. A gyűjteménye persze fantasztikus, de maga a múzeum nekem egy kissé elavultnak tűnt, az audioguide-on pedig el lehetett aludni. Ettől függetlenül persze nagy émény, nem szabad kihagyni. Utána átmentem a Martin-Gropius-Bau-ba, ahol már együtt néztük meg a Moholy-Nagy kiállítást, ami nagyon tetszett. Hiába, jobban bejön a képzőművészet, mint az építészet, régi fotókat pedig különösen szeretek nézegetni.

From Berlin

Kiállítás után beültünk egy melegítő forró csokira, és úgy elbeszélgettünk az időt, hogy egy kicsit elkéstünk a Jacques Loussier koncertről. Igazán csak pár percet, de a dögök pontosan kezdték, úgyhogy a koncert első felét a lépcsőről élveztük. (Ez Bécsben vagy Zürichben elképzelhetetlen lenne.) Ennek az az előnye megvolt, hogy így láttuk Loussier kezét, illetve egységesebb hangzást kaptunk. A második felében már a helyünkön ültünk, ami nagyon közel volt a dobhoz, és néha picit túl domináns volt.
A vasárnapi órák után belepréseltem a programba még egy múzeumot, ezúttal a frissen felújított Bode Museum volt a cél. Lehet, hogy kockafejű vagyok, de a legjobban két tárló tetszett, ahol bemutatták a szoboröntés fázisait... De nőből is vagyok, mert találtam egy jó pasit:

Raffaellino del Garbo: Bildnis eines jungen Mannes

Innen már egyenesen a reptérre mentem, következőre maradt a Neues Museum, a Gemäldegalerie, a parkok, és még egy csomó más izgalmas dolog. Mindenképp vissza kell mennem :)

Tegnap este volt a múzeumos karácsonyi buili, elég róla annyi, hogy jövő csütörtökön lesz a guglis, az nagyobb mókának ígérkezik.