Tegnap véletlenül szabályt szegtem. Azúúúgyvolt, hogy mostanság nagyon sok a munka a tárlatvezetések körül, és már heti két délelőttön tartok telefonügyeletet, de annyit csörög a telefon, hogy mellette nem lehet a foglallásokat a rendszerbe bevezetni. Így hát ilyenkor a délelőtt telefonkapkodással telik, délután pedig nyugi van, és akkor le lehet adminisztrálni mindent. Plusz vannak az emailes megkeresések is.
Mivel a pénteki ügyeletes fiú nem a precizitás csimborasszója, ezért a lehető legkevesebbet akartam neki hagyni, mert amit elront, az úgyis az én nyakamba szakad hétfőn. Tehát boldogan eldolgozgattam a toronyban.
Telt-múlt az idő, lett 7, 8, majd 9 óra. Akkor végeztem. Nagy lendülettel nekiindultam, hogy elérjem a 9.20-as S-Bahnt hazafelé, de nem jutottam ki az irodai épületrész kapuján. Gondoltam sebaj, átmegyek a főbejárathoz, a portán úgyis van egy biztonsági őr, majd ő kienged. Hát egy nagy fenét, biztonsági őr sehol. Fölhívtam Waltert, a technikai vezetőt, aki mondta, hogy hát bizony ilyen sokáig nem szabad az épületben lenni. Ezt nekem senki nem mondta, és hát guglis önmagam a 9-et még kb. délelőttnek értékeli. Onnantól én szobroztam az előcsarnokban, Walter telefonálgatott, majd előbb-utóbb jött egy biztonsági őr a szakadó esőben, aki kimentett.
Az esti ellenőrzést végző őrt csókoltatom, illetve a főnökömet/személyzetiseket is, akik soha nem mondták el nekem, hogy ide bizony be lehet szorulni. Ja, és még szerencsém volt, hogy az ilyen-olyan biztonsági ajtók nyitogatásakor nem szólalt meg semmilyen riasztó, különben nem egyszál esernyős biztonsági emberke jött volna ki, hanem szirénázó rendőrautó.
Milyen munkahely má' az, ahol este 9-kor nem lehet dolgozni??
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
normális... :-)
VálaszTörlésEgy biztos: nem a Szépművészeti...
VálaszTörlésKultúr? Mint "nem multis"? : ))
VálaszTörlés