Kezdjük az elején. Szombat reggel elrepültünk Budapestre, hogy az esti Sting koncerten jól meglepjük az Esztert, aki szülinapjára kapott tőlünk két jegyet - és magunknak is vettünk kettőt. De mivel a koncert csak 8-kor kezdődött, mi pedig 9-kor szálltunk le, ezért még ott ásított egy egész üres nap, ami szinte kiáltott a zsúfolás után. Én megtettem, ami tőlem tellett. A reptérről egyenesen a Nagyszalontába mentem, ott reggeliztem. Onnan át az Ali utcába a Zsófiékhoz, akik nagyon aranyosan megcsinálták a kis lakrészüket. Lemeóztam a konyhát, és megfelelőnek találtam :) A Zsófi főzött ebédet, majd folytatódott a rohanás, ezúttal át Pestre, ahol a Melindával találkoztam. Először elmentünk az Aréna Plázába kávézni, illetve a Félixnek téli szerkót venni (nagyon kis dögös snowboardos arc lesz, ha leesik a hó). Majd el a Melindáékhoz, ahol a Félix alaposan megmasszírozta a hátamat a jó kis tirikarka fölsőm beható tanulmányozása címén. Máskor is ebben megyek, egy ingyenmasszázs mindig jól jön. Kispestről a Melinda visszavitt az Arénába, ezúttal a Papp László félébe, ahol találkoztunk az Andrissal, és kisebb eltévelyedés után megtaláltuk a helyünket. Innentől fő foglaltosságunk az ünnepelt várása volt. Gyurival egyeztettünk, hogy ők olyan fél 8-re érkeznek, úgyhogy mi óra húsztól ott dekkoltunk, de a tesómék sehol. Végül 8 előtt 2 perccel futottak be, de legalább volt is nagy meglepetés! Sting is hozta az elvárható szintet, szuper volt, különösen a Bourbon Street. Az összekötő egy-két mondatokból pedig sok újat tanultunk a számokról: a Tomorrow We'll See egy férfiprostiról szól? Prosti, persze, de a férfi eddig nem jött át. A Bourbon Street pedig egy vámpírról? Jójó, ha jobban belegondolok a szóvegébe, akkor tényleg... A bohócként ugréndozó karmestert kihagytam volna, de a Royal Philharmonic Orchestrára nagyon is érvényes a "hülye angolok, angol hülyék"-kitétel. Természetesen csak a legjobb értelemben. Koncert után az Eszterék elhúztak felmenteni az Anyut, aki bébiszittelt, de mi még találkoztunk az unokanővéremékkel, és beültünk egy italra a Menzára. Nagyon jó volt, kár, hogy csak szökőévente tudunk egyet beszélgetni. Hát ez volt a szombat.
A vasárnapot a Vasiban indítottuk a reggeli sós részével, majd a Fogaras-család új rezidenciáján folytattuk az édes szekcióval (háromszoros hip-hip-hurrá a Brót pékségnek!) Furcsa volt őket Budán látni, a fejünkben valahogy még mindig Zollikerbergben laknak, csak most épp nincsenek itt, de majd visszajönnek nyilván. De nem jönnek vissza, hanem ezerrel alakul az otthoni életük régi-új állásokkal, barátokkal és pörgéssel. Innen tovább rohantunk, vissza a Nagyszalontába, ott ebédeltünk, boriztunk, beszélgettünk. Ebéd után Andris egy kicsit félrevonult, de közben a telefonjára érkezett két elfúló hangú hívás a leendő nagymamától, illetve anyukától: Brumi nekiindult. Andrist fölkelt, új repjegy megvesz (neki), délutánt átszervez (nekem), drukk indul (általánosan mindenki). Úgyhogy végülis egyedül jötten vissza Zürchbe (az Ulászló utca érintésével, ahol még gyorsan sikerült összefutni a Kálmán-Istenes-klánnal, majd a Gyuri kivitt a reptérre).
Innentől nekem laza a történet, Bonak kevésbé, de lényeg az, hogy ma reggel fél tízkor megérkezett Oroszi Brúnó:
Hát ilyen cifra volt a hétvége!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése