Hétvégézünk

Ez a hétvége nem kispályás (és még nincs vége).
A szombat reggelt a szokásos úszással indítottunk Dáviddal, utána Andris a gyerekekkel elment játszóházba, én pedig hazarohantam befejezni az ebédet és "egy kicsit" összekapni a lakást. Ugyanis ebédre jött két házaspár, Andris barátai a squashklubból. Miután őket megetettük (volt borjúsült, tejszínes kurmpligratin és baconbe csavart zöldbab, utána almáspite vaníliafagyival), a gyerekeket letettem aludni, és lehetett nyugiban beszélgetni.
Fél 4 körül a vendégek elmentek, Dávidnak pedig 4-re meghívása volt. Életében először ment át játszani egy másik családhoz úgy, hogy egyedül ott is maradt, ráadásul mindezt sviccerül tette. Persze a vendéglátók Hannáék voltak, Dávid bölcsis barátnőjéék, akik a szemközti házban laknak. Fél 7-re aztán mi is hivatalosak voltunk, és a nap egy közös családi pizzázással fejeződött be.
Ma délelőtt Susannéék új házát néztük meg Wettswilben, brunch-olással egybekötve. Mivel részünkről házszentelő volt, ezért vittünk (diós)kenyeret - amit én sütöttem reggel -, illetve só helyett proseccót. Végülis az is fel tud mutatni minerális jegyeket ;) És brunch kellék. Ráérős kajálgatás után aztán Dávid kérésére autóval elmentünk az istállóba, ahol Verbena, Susanne lova lakik. Ott megsétáltattuk a lovat, illetve magunkat is.

Dávid, Lotta és Ella felhasználják az öntapadós cetli készletet

a babakocsi nem menő, Lotta így sétál

Most általános alvás, délután pedig még nekifutunk egy játszóterezésnek Sonjáékkal, csak hogy a gyerekek ne unatkozzanak.

Ella fél az árnyékától

Gyönyörű, napos ősz van. Ennek nem mindenki örül.

Füllentés avagy managing expectations

Az úgy volt, hogy egy tárlatvezetőnk elfelejtett bejönni a múzeumba, pedig egymás után két csoportja is lett volna. Az első vezetést sikerült gyorsan házon belül elpasszolnom, de a  másodikra nem találtam senkit, úgyhogy rávettem az eredeti lányt, hogy jöjjön be mégis. Legnagyobb aggálya az volt, hogy habár egy általa jól ismert kiállításon kellett vezetni, viszont egy specifikus témát válaszott a csoport, amiből nem készült föl.
Ekkor jött a dolog füllentés része: szépen megkértem a kasszás fiút, hogy a tanárnőnek regélje el, hogy sajnos az eredeti tárlatvezető megbetegedett. Viszont szerencsére sikerült egy másikat találni, aki habár nem a specifikus témát fogja elmagyarázni, de azért a kiállítást szuperul be tudja mutatni a csoportnak.
Az egész esemény után beszéltem pár szót a tárlatvezetővel, aki mondta, hogy ilyen jól még soha nem sikerült a dolog, és a tanárnő nem győzött hálálkodni, hogy be tudott ugrani, és nem neki kellett a semmiből bemutatnia a kiállítást.
Mindez volt pénteken, hétfőn pedig ezt kaptam (házi készítésű Bündner Nusstorte):

Méretre nem nagy, ...

... de tömény. Annyi cukor van benne, hogy 3 hétig simán eláll.

Ella másfél éves

"Enyhe" lemaradásommal nem törődve folytatom ott, ahol épp tartunk. Az elmúlt két hónapot meg fedje jótékony homály. (Voltunk nyaralni, voltak betegségek, felpörögtt meló, lepörgött energiaszint.) Visszatérve a kisasszonyhoz:

Kinőtt rendesen az a 11 fog, illetve megérkezett a 12. is, így megint szimmetrikus a látvány. Tudom, hogy el vagyok kényeztetve, de ezzel a foggal most rendesen megküzdöttünk, nem csak egyszerre felbukkant fogmosáskor.

Eléggé apás lett, ha itthon van, akkor leginkább Andris tudja Ellát lefektetni este (délután jó vagyok én is). Amúgy az esti fektetés is kissé időigényes lett mostanság, nehezen keveri le magát. Ez többnyire nem probléma, csak akkor macerás, ha egyedül fektetem a két gyereket, mert akkor Dávid meséje véget ér mielőtt Ellát ott tudnám hagyni.

elmosódott kép, de mostanában ez nagyon tipikus (és mindketten elolvadunk tőle: én a látványtól, Andris az odabújástól)

Jól eszik, de nem édesszájú. Ennyi idősen Dávid sem volt még az... A bölcsiben azt jegyzik meg, ha ebédre véletlenül csak egy adagot evett, nem kettőt-hármat. Mindezek ellenére méreteit tekintve a sviccer gyermekek alsó 5%-ában büszkélkedik a maga 9,4 kilójával és 77,5 centijével. Ez csak vásárlástechnikailag okoz gondot, mert pl. 19-es gumicsizma nincs. A 20-as méretet az esőnadrág szárára varrt gumipánt tartja a lábán.
Amúgy nagy izgő-mozgó, szeret sétálni, futni, lépcsőzni. Természetesen az iránytartással még vannak gondok, kézen fogva meg nem hajlandó, de ez Dávidnál is 2,5-3 éves kora körül jött csak el. Addig vagy hagyjuk szabadon lófrálni, vagy ha menni kell valahova, akkor babakocsi.

öntudatos minimanó

Beszélni még nem igazán beszél, csak pár szót (hinta, kukucs, apu, anyu, Dááá, baba, illetve pár állathang: kutya, cica, tehén. Bónusz a tschüss és a ciao.). Könyvben ennél persze sokkal több dolgot meg tud mutatni, illetve bárhol rálel a katicákra. Ennek hiányában egy piros pöttyös labda is elfogadható. Érteni mindent ért: egyik éjszaka tejért reklamált, amiről egy ideig igyekeztem lebeszélni, aztán látszott, hogy ez nem fog sikerülni. Visszaültettem az ágyába, és mondtam neki, hogy hozok tejet, de addig várjon meg szépen csöndben, Dávidot ne ébressze föl. Egy mukkanás nélkül ücsörgött.

Próbálgatja az oroszlánkarmait is. Sikerült már egy-egy kétévest megszégyenítő hisztit levágnia, amikor nem lehet tudni, hogy mi a baj, egyszer csak jön a hiszti-égszakadás-földindulás. Lesz még rosszabb is.

motorizált akaratgombóc

Már olyan nagylány, hogy ezekben a hetekben vált csoportot a bölcsiben. Kinőtte a babacsoportot, megy a vegyes korosztályosba, ahol 18 hónapostól 4-5 évesig vannak a gyerekek. Az új csoport a lila színt viseli, és Dávidéval egy épületben van, egy emelettel lejjebb. Így kicsit egyszerűbb lesz a gyerekeket hozni-vinni, illetve nap közben is szoktak a csoportok együtt játszani. Ezen kívül Ella egyik bölcsis nénije egy marosvásárhelyi nő, Emi (Emőke), aki nagyon lelkes, hogy kap egy magyar kisgyereket. (Emi amúgy Svédországban nőtt föl, és Németországba ment férjhez. Csak hogy azért ne legyen olyan egyszerű az élet.)

az esőnadrág által lábon tartott gumicsizma

Dáviddal továbbra is nagy a szerelem, ebben nagyon szerencsések vagyunk. Persze néha veszekednek játékokon, de azért inkább vagy békén hagyják egymást, vagy együtt játszanak egy kicsit, és püfölni sem szokák egymást olyan nagyon, inkább simogatni.

Dávid rászuszakolta magát Ella motorjára, aki ezt nagyon élvezte

eljött ismét a sült gesztenye szezon, Dávid jószívűen megosztja a zsákmányt

Kiváncsi Kisasszony: "Mit szereltek?"

Ella 1 éves és 4 hónapos

A legdurvább változás számokkal kifejezhető:
Ella fogainak száma 15 hónaposan: 4
Ella fogainak száma 16 hónaposan: 11
Még ha nem is 11 teljes fogról van szó, egy részük csak áttört, de ettől függetlenül komoly teljesítmény. Amúgy a minta a következő: van fölül 4 fog, alul 4 fog, majd mind a négy oldalon egy-egy áttört/félig-meddig kinőtt örlő. A megrögzött húsevőnek segít a természet.

Amúgy kiegyensúlyozott korszakát éli. Éjjel elég jól alszik, nappal is 2 óra fölött teljesít. Ráadásul Dáviddal egyszerre. Szülőbarát. Habár nagyon akaratos, de hisztik (még) nem nagyon vannak. Majd lesznek két évesen, efelől semmi kétségem.

Jól lehet közlekedni is, néha babakocsi nélkül vágunk neki a nagyvilágnak.

nagyon meleg van

hűvösebb van

megint nagyon meleg van

A hőségre való tekintettel a fagyit is megkóstolhatta (második gyerek, már málnát/szedret/áfonyát is evett, egyenesen a bokorról):

Itt pedig egy kis videó, ami jól illusztrálja, hogy Ella kitartó gyarkoló, és nagyon önálló:

Egyelőre teljesen a mozgásra koncentrál - legújabb projekt a szaladás -, a beszédfejlődés pillanatnyilag hidegen hagyja. Viszont lelkesen nézeget könyveket, mutogat, és mindent meg kell neki nevezni. Úgyhogy remélem, hamarosan a nyelve is megered.

Juckerhof reloaded

Tavaly kétszer is ellátogattunk a Juckerfarmra, áprilisban hármasban és júliusban négyesben. Most megint nekifutottunk, hogy immár két aktív gyümölcsszedő közreműködésével tizedeljük a termést.
Volt még pár kósza málnaszem, aztán megdézsmáltuk a fekete szedret:

Majd az áfonyabokrokat vettük célba. Ella automatikusan ráérzett, hogy mit érdemes leszedni, és mit nem:

Végül volt kis bulizás a farm játszóterén:

Dáviddal történtek

Dávid egyszer csak bejelentette, hogy ő alváshoz sem kér pelenkát. A dolgot igazán csak pár napig késleltettük, amíg anyukám megérkezett a gumilepedővel, aztán teljesítettük a kérését. És a dolog - (kop-kop-kop) eddig -  hibátlanul működik. Őrület.

Ezen kívül tudja hajtani a hintát:

A homlokán levő ragtapasz egy igazi harci sérülés miatt került oda: Dávid zokniban rohangált a lépcsőházban, majd megcsúszott, és lefejelte a fal kiszögellését. Ömlött a vér, Andris átrohant vele a szomszédos kórházba, ahol lemosogatták, majd összeragasztották a sebet (nem mély). Öt napig nem érehti víz, ergo nem moshat hajat. Ezt annyira nem fájlalja.

az ügyeleti meglátogatása után végre folytathatjuk utunkat a játszótérre

Vannak apróságok is:
- tud csigavonalat rajzolni (eddig a lengőfirka ment)
- "fújt" és leginkább kipukkasztott extra nagy szappanbuborékokat

augusztus 1-én, Svájc szülinapján

A végére egy plusz cukiság:

újabban így lehet sétálni

Az előző bejegyzés mozgóképes bizonyítéka II.

Tessen-tessen, megörökítettem Ella masírozását is, nehogy már lemaradjon a bátyja dokumentációja mögött.

Bónusznak pedig képek a mai napról. Vacak minőségűek, bocs.

Legkisebb látogató a Carigiet-kiállításon 

rajzolunk ugyanott 

nagyon tetszett neki a "baba"

Ella 1 éves és 3 hónapos

Jár. Önállóan, lelkesen. A lakásban található küszböket nagyon megfontoltan veszi, nem is szokott rajtuk potyogni. Most tanulja a lejtő műfaját. A földszintről följön egyedül a másodikra: lépcsőn négykézláb, a folyosón rendes úrilányhoz méltón.

vizezős játék a rapperswili állatkertben

Dávidot nemes egyszerűséggel isteníti, nehéz a bátynak annyira gyömöszölnie őt, hogy az már tiltakozást váltson ki. Inkább mi szoktuk visszafogni, de kevéssé vagyunk meggyőzőek, ha közben Ella kacarászik.

A legújabb közös elfoglaltság egymás etetése:

A hónap nagy fejleménye, hogy egy szobába költöztek a gyerekek. Ez az esti menetnél némi bonyodalmakat is tud okozni, mert Ella lelkes, és nem akar kimaradni semmiből, de éjszaka szerencsére nem ébresztik föl egymást.

A végére adatok, mert - habár csak második nekifutásra, mivel az első időpontot elfelejtettem, de - voltunk a gyerekorvosnál: 8865 g (alsó 5%) és 75.5 cm (alsó 10%). Good things come in small packages.

szelfi

The name is...

Tiszta. Szobatiszta.

Dávidot a téma abszolút nem érdekelte, így mesterségesen igyekeztünk rápörgetni. "Majd ha három éves leszel..." Ezt jó szajkó módjára el is kezdte ismételgetni, de a jelentésével nem volt tisztában.

Eljöve a születésnap, majd az ezt követő első hétvége, és egy nagy levegőt véve levettük róla a pelenkát. Első nap: folyamatos bepisilés. Második nap: folyamatos bepisilés szülinapi bulival tarkítva. Harmadik nap: folyamatos bepisilés a bölcsiben. Negyedik nap: tiszta gatya. És azóta is (csak minimális megingások vannak nagyon ritkán). Ha ezt tudtuk volna...

Motivációnak kapott egy dicsőségtáblát, amire matricákat ragaszthatott. Ezt kb 4 napig használtuk, Budapestre nem vittük el, aztán valahogy okafogyottá is vált. (Pedig mennyit rajzolgattam!)

Úgyhogy a nappali szobatisztaság pipa. Előbb-utóbb az éjszakaira is rá kellene vennünk magunkat, de egyelőre élvezzük, hogy Ella is viszonylag nyugis az éjjeli órákban, úgyhogy lehet pihenni. De majd leküzdjük a lustaságunkat.

kis fürdőgatyában a kánilkulában

Budapest

Jó volt. Belefért minden, mégis nyugis volt, tudtunk pihenni is. Találkoztunk barátokkal, családtagokkal, a gyerekeknek kezdtük megmutogatni a város látnivalóit. Dávid azóta is arról beszél, hogy utazott siklóval, és volt a Mátyás templomban. Elmentünk az Állatkertbe, ahol a zürichivel ellentétben lehet látni állatokat (mármint nem csak a homo sapiens típusút).

Sok játszótéren megfordultunk, és az az általános tapasztalat, hogy a magyar gyerekek barátkozósabbak, befogadóbbak, nagy általánosságban kedvesebbek. (Vajon ez felnőve mikor fordul meg a két náció között?) Számomra a legnagyobb élmény mégis a kissé lerobbant, poros, gellért-hegyi "nagy csúszdás" volt, mert gyerekkoromban nagyon sok időt töltöttünk ott.

Ella 1 éves és 2 hónapos

Nagyon fejlődött az elmúlt hónapban. A legfontosabb újítása, hogy már hajlandó egy kézbe kapaszkodva sétálni velünk, a táv egyre komolyabbra nő. Hétfőn úgy adódott, hogy a bölcsiből babakocsi és mindenféle felszerelés nélkül hoztam el őket, úgyhogy Dávid gyalogolt, Ellát pedig egy darabig vittem. De aztán túl nehéz volt, így letettem, hogy jöjjön pár métert, addig is pihenek. Kis Sztahanovka pedig a lehetőséget megköszönve a bolttól hazasétált, ez a Google Maps szerint olyan 500 méter. Nagyon büszke voltam rá.

Önállóan is próbálkozik már a járással, egyelőre 4-5 lépésnél tart.

Nagyon jó megfigyelő, sok midnent próbál utánozni. Ennek köszönhetően egész hatékonyan tud már orrot fújni, próbál kezet mosni és mosakodni (de az a legnagyobb buli, ha Dávid szappanozza), segít öltözésnél. Cipőfetisitszta, igyekszik egyedül is fölvenni. Kedvenc játéka a saját lábbelijeit tartalmazó doboz kiapakolása.

a doboz tartalmának 80%-a még nagy rá

Evésben nyitott, szívesen kóstolgat. Egyelőre mindenféle hústól és gyümölcstől lelkes, a rágás nem riasztja vissza. A kenyérféléktől nincs túlságosan elájulva, de a tészta jöhet.
Ismerekedés a cseresznyével:

Már várjuk, hogy beinduljon az önálló járás és aztán a beszéd; főleg ez utóbbi - Dáviddal színesítve - nagyon izgalmas lesz.

Dávid 3 éves

Ha jól látom, legutóbb fél évvel ezelőtt készült összefoglaló bejegyzés - azóta erősen változott a fiatalúr.

Habár továbbra is nagyon anyás, azért a dolog talán már nem olyan extrém, legalábbis jobban meg lehet vele beszélni a dolgokat. Például, ha úgy alakul, hogy egyedül fektetem őket, és Ella raplisabb hangulatában van, akkor Dávid türelmesen megvárja, amíg visszamegyek a kicsihez, visszaaltatatom, és csak utána folytatom neki a mesét/éneklést/ahol-épp-tartottunk-a-fektetésben-t.

Eljött a Nagy Megmagyarázhatatlan Félelmek korszaka is. Rosszat álmodik, illetve este mondja nekem, hogy majd nagyon vigyázzak rá a szomszéd szobából.

A lépcső már nem gonosz ellenség, sőt, fantasztikus fejlemény, hogy városban néha kézenfogva is hajlandó jönni. Ha épp nem rollerezik vagy biciklizik. Akkor a nem motorizált anyának szabad utána futni, de ez nem olyan nagy baj.

Mindezektől eltekintve azért egy jókedvű, kiegyensúlyozott gyerek továbbra is, akivel jókat lehet beszélgetni. Már kitartóbban, összefüggően lehet tárgyalni egy témát, nem csapong annyira, mint régebben. Érdeklődő, és egész jól figyel néhány mondatos magyarázatokra (ma pl. a trágya volt esti mesénél a téma, mert az egyik új Bori mesében egy tanyáról volt szó).

Még mindig vicces (szerintünk):

Amélie csodálatos élete Dávid módra

Nagyon jó testvér (az esetek 95%-ában):

Szeret vonatozni:

Szeret pancsolni:

ez a medence volt a szülinapi ajándéka (az alsó szomszéd nagy örömére)

Nagy biciklista:

És lovas:

Nem egy különösebben nagy evő, de szereti a vendéglátóipari egységeket:

a rapperswili Kinderzoo-ban

uzsonna a Cakefriendsben

Hanna továbbra is a szerelme, ebben nem történt változás:

buli a kórházparkban

A szülinapi tortáját illetően pedig eléggé határozott elképzelésekkel rendelkezett: legyen kék csokitorta három gyertyával és "színesekkel" a tetején. Íme a mű (még gyertyák nélkül):

nagyobb adag hatóságilag engedélyezett ételszínezékkel

Amúgy Dávidra jellemzően az ünnepléskor a tortával nem tudott mit kezdeni. Aztán lejöttek a Babuék, és akkor megjött az étvágy is hozzá.