Pénteken iskola után elruccantunk Bernbe az EMAAs pajtikkal, mert Davide énekelt az Álarcosbálban.
Előre kell bocsátanom, hogy az előadás nem volt fantsztikus, sőt, a végén kifejezetten béna volt, amikor a báli jelenetben szerencsétlen kórus idióta jelmezekben koreográfia hiányában nem tudott magával mit kezdeni a színpadon, és szervezett kavargás helyett csak kóvályogtak a színpadon, meglehetősen kevés lelkesedéssel. Két kiemelkedően jó szólista volt: Ulrica, illetve a mi Davidénk :) A többiek sem voltak vészesek, de jók sem voltak. Colin, a bécsi akcentussal beszélő amerikai osztálytárs szerint ha ezt a mamája hallaná (aki Amerikában csücsül, és kedélyesen kritizál operénekesnőket, mivel hajdanán maga is az volt), azt mondaná: "ne visíts, mint egy kislány, hanem énekelj úgy, mint egy nő!" És ebben igaza lenne. Néha Amelia és Oscar (fiúszerep szoprán hangra) olyan hangzavart csaptak, hogy egyszer komolyan felmerült bennem a teremben levő üvegneműk testi épségéért való félelem.
De a lényeg az, hogy Davidéra méltán lehettünk büszkék, nagyon pöpec kis Renato volt, a grófot annak rendje és módja szerint leszúrta, de a legjobb az volt, hogy előadás után 20 perccel már velünk borozott a szomszéd pinceétteremben. Nadia, a legkedvesebb és leghabókosabb csoporttárs ezt annyira nem tudta hova tenni, hogy nem mert odamenni a Művész Úrhoz, aki amúgy mélységesen meg volt hatva, hogy olyan tizenöten elvonatoztunk miatta Bernbe.
Foly köv nemsokára a hétvége tanulós részével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése