Pozitívkodás

Mindenféle dolgok történnek itten, hogy úgy mondjam nagy a turbulencia.

Hétfőn kiderült, hogy a nemszeretem kolleganő március közepétől átmegy a londoni irodába. Ezt nem akarta az orrunkra kötni, de előbb-utóbb kénytelen volt, mivel a direktorait csak le kell passzolnia valakinek. Ez idáis mind szép és jó, csak a következő apró bökkenők árnyalják a képet (tessen elképzelni, ahogy egy bökkenő képet árnyal!): Nemszeretem március közepén ugye el. Terhes április eleje helyett már mostantól szülési szabin van, mert az orvos pihenést rendelt neki. Új Tag, avagy Menyasszony hivatalosan április elejétől dolgozik velünk, ekkor viszont inkább elvonul Rarotongára összeházasodni (ismerős a helyszín, Melinda? ;)), majd nászútra, amiről a hónap végéig vissza sem jön. Tehát 2 fő mínuszban leszünk, ami egy ötfős csapatnál már érezhető. Ennek megfelelően megkaptam (viszakaptam) egy régi kedves ismerőst, Steve-et, aminek igazából örülök, mert aranyos ember.

Másik "öröm az ürömben"-élményem ma reggel történt. A zürichi élet kedves velejárója a mosónap, amiből nekünk kéthetente két egymás követő van. Mivel 7 lakás van a házban, és vasárnap nem szabad mosni, ezért a mosónapok mindig egy kicsit tolódnak, nehogy jól lehessen hozzájuk alkalmazkodni. A megoldási arzenál egyik eszköze a nagyon-nagyon korai kelés, hogy még munkába menés előtt lehessen egy menetet mosni/szárítani. Eddig mindig morcos voltam, ha mosás miatt föl kellett kelnem, de ma pozitívan fogtam föl a feladatot, és úgy döntöttem, hogy ez lehetőség egy kellemes reggeli egy órára a fürdőszobában, amikor lehet szépülni, a megszadaulandóktól megszabadulni, az általában elfelejtett krémekkel bekenőzködni, és egyáltalán, élvezni, hogy mostanság 3/4 7-kor már világos van.

És most következik a Nagy Megvilágosodás: blogot írni nem csak azért jó, mert kedves emberek olvassák, örülnek neki, és esetleg kommentálják is (amit nagyon szeretek!), hanem azért is, mert ripsz-ropsz megfertőz a blog-bug, mindenre lehetséges post-témaként tekintek, és azonnal fogalmazgatom magamban, hogy hogyan is fogom megírni (ugye Tücsök?). És ettől aztán mindjárt úgy érzem, hogy nagyon érdekes kis életem van!

Nagy érdekességemben pedig el is megyek aludni.