Boldog karácsonyt a bölcsiből!

Holnap utazunk haza, ma délután zollikerbergi karácsony van.

Mindenkinek jó készülődést!

Izgalmak - update

Ma soron kívül elzarándokoltam a szokásos dokimhoz, aki azt mondta, hogy minden OK, szedjem továbbra is a gyógyszer, iszogassam a magnéziumot, és kicsit kímélő programon fussak. Ezen kívül kiderült, hogy a gyerek középső neve motolla lesz: a legutóbbi hivatalos vizsgálaton a feje fönt volt, szombaton az ügyeleti ultrahang már lent mutatta, ma pedig keresztben feküdt a dárga. És a lába közti részt 3D-ben is megnéztük, biztos, ami biztos. Eléggé kislány formájú a berendezés.
Zöld jelzést kaptam a hazautazásra is, úgyhogy minden halad a tervek szerint.

Kis év végi izgalom

Szombaton Dávidnak sikerült engem bezárnia (kulccsal) a konyhába, Andris nem volt itthon, úgyhogy háromnegyed órát azzal töltöttünk, hogy én felváltva énekeltem, mondókáztam a Dávidnak, kiabáltam föl a konyhaablakon keresztól a szomszédoknk, és kopogtam föl a plafonon, de nem jártam szerencsével. Dávid meg sírt. Andris végül háromnegyed óra után hazaért, és kimentett mindenkit szorult helyzetéből. Dávid ezek után ebéd nélkül kimerülten elaludt az ölemben. 45 perc után fölébredt, és a legnagyobb nyugalommal megebédelt. A lakásban fellelhető kulcsokat eltettük.

Délután volt a googleban gyerekeknek karácsonyi buli őrült tömeggel (több mint 300 gyerek jelentkezett be), Dávid totál felpörgött tőle, búgócsigaként közlekedett. A délelőttből tanulva végig nálam volt a moilom, és a gyerekre ráírtam a számomat, ha elveszteném. Itt már igazán csak az üzemi konyhára zárt be minket, de egy percen belül jött valaki, mielőtt még bárkit föl kellett volna hívnom. Ezen már csak röhögtem

Mindezek és az egész elmúlt időszak hatására fektetés után átmentem a kórházba, hogy a hasam kicsit hülyén érzi magát. Először két órát vártam, addig nem történt semmi. Aztán jött egy fiatal doktornő, aki bekísért egy vizsgálóba, beszéltünk két szót, a hasamra nyomta az ultrahangos zseélt, majd ebben a stratégiai pillanatban elhívták szüleszteni. Újabb háromnegyed óra várakozás. Aztán visszajött, ultrahanggal minden irányból megnézett. A gyerkőc jól van, nagyon aktív, és egyre valószínűbb, hogy kislány :) Ezek után azért még ctg-re is befektetett, ahol a méhösszehúzódásokat mérik. Újabb háromnegyed óra után kiderült, hogy vannak rendszeres összehúzódások, amiket én nem érzek. Erre kaptam gyógyszert, kell magnéziumot szedni, és kiírt a hétre, úgyhogy a múzeumi őrültetet most már passzolom. Sikerült a saját orvosomhoz holnapra - rendelési időn kívülre - időpontot szerezni, addig pihi.

Hát így nem jutottam én megint el a múzeumi karácsonyi bulira.

Dávid másfél éves

A több hónapi "pangás" után az elmúlt másfél hónap elképesztő változásokat hozott. Mihelyst megfejtette a járás rejtélyét, Dávid ráállt a szavakra, a váltás nagyon látványos volt. Sok szót mond, és az a megközelítése, hogy csak akkor ejti ki, ha megy az egész. Tehát nem mondja csak az első szótagot vagy részeket, mindent vagy semmi alapon működik. Hosszú kedvencek az uborka és a markoló, a porszívó, koszorú, illetve a fölöttünk lakó Márti baba. De megy a mókus, kutya, cica, apu (anyu nem annyira), sajt, perec, szánkó, motor, roller, stb, stb. Hirtelen már meg sem tudjuk számolni. Mondatból eddig csak egy jött össze: "apu alszik". No comment. Képről felismeri a családtagokat és a bölcsis csoporttársakat, a nagyszülőket néven szólítja.
Németül lelkesen köszön, elköszön, és állítólag egy-két szót mond is. Állatokat meg tud mutogatni a könyvekben, de kizárólag akkor, ha anyanyelvi kérdezi (barátnőmnek megmutatta a jegesmedvét pl.). A mi kérdezésünkre ezt a produkciót nem mutatja be, mert rendszeridegen dolognak értékeli.
Elkezdődött a mondókák/versek sorait befejező korszak is, eddigi tudomány a Kutyatár. Ebből végszóra lelkesen mondja, hogy kutyatár meg Aladár.
Mindezen tudományok hatására természetesen az akarata is nagyobb lett. Keresi (és meg is találja) a határokat, sétálni pedig úgy lehet vele menni, hogy hagyom, hogy menjen a saját feje után. Aztán a végén bepakolom a babakocsiba, ami ellen fél percig tiltakozik, utána szerencsére inkább nyugodtan nézelődik.

kamu kép, ennyire nem élvezte a szánkózást

'Tis the season

Csütörtök este jött a bölcsibe a Mikulás:

Dávid a nagy tömeg levonulása után vitézül elvette a csomagot, nem is sírt.
Itthon nem volt csizmázás, szombat délelőtt egyszerűen kapott egy karácsonyi böngészőt, amivel nagyon boldog.
22-én megyünk haza, de még előtte 21-én este tartunk kiscsaládi karácsonyt itt Zollikerbergben ajándékokkal, karácsonyi vacsival és persze fával. Ez utóbbi már áll is, ma készült el:

Kicsit angolszász dolog sokkal karácsony előtt már feldíszíteni a fát, de nem akartam 21-én díszíteni, egy napig évezni a látványt, aztán elutazni, és hazajövetelünk után csak leszedni a fát, és porszívózni egyet. Most két hétig csodálhatjuk, és csak utána kell porszívózni.

Wellness - fitness

Sokszor mondják, hogy az első terhesség wellness, a második fitness.
Ma este ez jutott eszembe, ahogy bandukoltam hazafelé gyerekkel, babakocsival, bevásárlással és egy másfél méteres karácsonyfával.

51-49

Ma reggel volt a nagy genetikai ultrahang a kicsivel. Minden rendben találtatott, csak ő egyelőre áll a hasamban, mint a cövek, nem bukfencezett fejjel lefelé. Erre még van persze ideje, de ez magyarázza, hogy kb. mindent másképp érzek vele kapcsolatban, mint anno Dáviddal. Minden szerve csudaszép, és hozza a teljesen átlagos méreteket; pillanantyilag 333 g és 25 cm. Annyira aktív volt, hogy a 4D-s felvételek nem sikerültek túl jól, mert a gép egyszerűen nem tudott olyan gyorsan számolni. Azért itt van egy elfogadható portré:

Viszont továbbra sem tudjuk, hogy fiú-e vagy lány. 4 hete a doki inkább fiúra tippelt. Most a vizsgálandó terület ugye lent volt, nehezebben hozzáférhető helyen, és nem volt egyértelmű, hogy mit látunk. Végül abban egyeztünk meg, hogy az állás 51%-49% a lány javára. Talán újabb egy hónap múlva kiderül. De legkésőbb áprilisban.

Dávid közben jól van, tetszik neki hó, egészen addig, amíg nem kell belemenni. Akkor meg van sértődve, hogy nem tud benne járni, és iszkol vissza a betonra.
Voltunk vasárnap reggel szánkózni az Uetlibergen - mérsékelt sikerrel:

Apu, ez most komoly?

Amúgy a dolog logisztikáját el lehet képzelni: egy sántikáló apa és egy öthónapos terhes anya. Szép látvány lehettünk.
Aztán még a kórház parkjában is futottunk pár kört Bogyóékkal, ezt már jobban élvezte:

Látványnak szép, csak a lábam alatt ne legyen.

Advent

Elkészültek a fiúknak az adventi naptárak. Így többesszámban, mert idén már Dávid is kap. Kiváncsi vagyok, hogy rájön-e a rendszerre, és várja-e majd minden este a bontogatást.

Elnézést a játékkupacért a kép alján

Andris ajándékai a szekrény tetjén a bal oldali rekeszben, Dávidé a jobb oldalt lógó csizma mélyén, illetve pár dolog még a komód tetejére is jutott, mert azokat már nem sikerült beszuszakolni a csizmába.

A díszítő elemek közelről:

Kicsit skandináv beütésű lett

Illetve az idei koszorú:

Minden arany. Öregszem.

Már megint félidő

Még kb. 20 további hét, és teljes lesz a családunk.
Terhesség szempontjából eseménytelenül telnek a napok, a hasam persze nagyobb, mint Dáviddal ennyi idős korában volt, viszont kevésbé intenzíven érzem a mozgást. Majd megkérdezem a dokit, hogy ez a baba hogyan fekszik, szerintem egész másképp, és mást rugdal. Amúgy is sanyarú sorsú második gyerek, mert alig van időm hasamat simogatva várni a jelzéseit; vannak ugye programok Dáviddal, meg intenzív munka, meg sok-sok főzés, és a karácsonyra is készülni kell egy kicsit. Úgyhogy ha a kicsi este 11 után aktív, akkor mázlink volt, és lehet érezni, nap közben nincs sok esélye egyelőre. Persze majd nagyobb lesz, és akkor nyers testi erejénél fogva ő fog nyerni.
A múzeumban amúgy őrület van, a tavaly decemberi 372 tárlatvezetést már most túlszárnyaltuk, eddig 394 van előjegyezve, és még el sem kezdődött a hónap. Kiváncsi vagyok, mennyi lesz a végére, a határt a nyitvatartási idő fogja megszabni, egyszerűen nem fér már be több csoport.
A karácsonyi programok is elkezdődnek lassan. Vasárnap megyek egy barátnőmhöz sütni (ha addig el nem kezd szülni - erre van némi esély), aztán lesz a Google által szervezett buli, majd egy héttel később a múzeumos. A Google hív partnereket/házastársakat is, a múzeum persze nem, viszont az állatkertbe megyünk, ami izgalmas. Egy kicsit másféle tárlatvezetés várható, mint amiket mi szoktunk produkálni. Lesznek még ilyen-olyan baráti vacsik, sütizések, meg ami spontán alakul.
Szóval aktív hónap várható, majd januárban pihenünk.

Én igazán

megpróbáltam nem főzni, de aztán valahogy ma ebédre lett kacsamellel főtt zöldborsóleves csipetkével. A kacsamell zsírját előtte kisütöttem, és felhasználtam hagymás sült krumplihoz. Főzés után még picit megpirítottam a kacsát, és szeletelve tálaltam, természetesen lilakáposztával, mert az jár hozzá.
Desszertet nem csináltam, mert feljődőképes vagyok.
De holnap már isten bizony rendelünk.
Becsszó.

Zajlik

Avagy kissé szívóágon

Andris vasárnap kissé tönkretette a jobb bokáját (részleges szalagszakadás vagy szalagnyúlás, ki tudja), úgyhogy egyelőre sínben van, nem tud ráállni, és mankóval közlekedik. Kapcsolatunk új szintre lépett, mivel minden este be kell adnom neki egy vérhigító injekciót. Ezt elvileg magának is adhatná, de inkább engem bízott meg a feladattal. Én meg szépen beledöföm, nekem aztán nem fáj.
Két itthon töltött nap után ismét elkezdett bejárni dolgozni, amely mozzanat egy sofőrt is igényel. Tegnap Máté vitte, végülis egy helyre mennek, Máté viszont ma szabin volt, úgyhogy a nap így nézett ki: reggel a bébiszitter küldött egy sms-t, hogy késik, mert lerobbant a villamos. Jól kezdődik. Végül csak 15 percet késett, akkor Andrissal "elrohantunk", az urat befuvaroztam a Google-ba, ott letettem az autót, átvillamosoztam a munkahelyemre (úgy ítéltem meg, hogy így lesz gyorsabb, mint átvágni a teljes belvároson). Munka rohamtempóban, haza leváltani a bébiszittert, gyerek ébredése után kis játék, 4-re vissza a Google-ba fölvenni Andrist, akinek ma rövidebb napja volt, onnan játszóház, majd haza. Sima ügy.
Ma este már csak egy vendég jön hétvégére, de apukám javaslatát követően át fogunk állni rövid távon a kajarendelésre, hogy túléljem ezeket a heteket.
Közben Dávid cuki, mondogatja, hogy "man-kó, man-kó", és el tud szaladni apukája elől.

Dávid 1 éves és 5 hónapos

Ez a hónap végre meghozta a várva várt ugrásszerű fejlődést, Dávid szépen elkezdett járni. Először inkább csak zokniban, de aztán hamar ráérzett a cipőre is, és most már otthon is csak két lábon közlekedik. A küszöböket jól veszi (nem úgy, mint anno édes anyukája), és láthatólag élvezi az új tudományát. Néha játék közben felpattan, és fut egy-két kört a dohányzóasztal körül. Kézen fogva köszöni, inkább nem, majd ő eldönti, hogy mikor merre megyünk. Ebből persze előbb-utóbb aztán babakocsi lesz, ha valahova el is szeretnénk jutni.
Szellemileg is nagyot fejlődött, már nem is tudom, mennyi mindent fölismer a könyveiben,

kedvenc könyvnézegetős hely: valamelyikünk ölében

pár szót pedig mond is: csiga, sas, autó (nagy kedvenc), busz, bada (=banán), eper, madár (vagy valami olyasmi), kaki (néha helyesen alkalmazva), most a héten pedig anyukámat kezdte mamának hívni. Párszor mondta azt is, hogy apa, és talán tényleg az Andrisra vonatkozik. Gyorsan tanulja az új szavakat, és mindig többet megért, mint gondolnánk, pl. odahozta a kért könyvet ("amiben a malac keresi a tyúkot, és közben találkozik a mókussal, a nyuszival és a rigóval is") vagy bedobó formát (hozta a kereszt alakú formát).
Egyre határozottabb elképzelései vannak arról is, hogy mit szeretne, főleg ha kajáról van szó, pl. kér másik sajtot, ha a felajánlott nem jön be eléggé. Amúgy sem szereti kétszer ugyanazt enni, így aztán minden nap kell neki valamit főzni. Nem lesz rossz januártól az a három nap bölcsi... Sajtban nagyon erős, mindenfélét veszek neki, és eddig még csak keveset utasított vissza. Mennek a kemény és félkemény sajtok, a brie/camembert-félék, nem baj az sem, ha büdös. Nagy szerencse, hogy az újdonságokat minden esetben megkóstolja, kinézet alapján nem utasít el semmit. Halad az önálló étkezés útján is, a kanál nagy barátja. A kanalazható szilárd ételek szépen fogynak, és lelkes a levesekkel is, persze ebből átöltözés lesz.
Fog-fronton nincs változás, továbbra is 4 fog büszke tulajdonosa, de ez nem akadályozza meg abban, hogy mindenfélét egyen. Új nagy kedvenc a csemegeuborka, valahogy még azt is elmorzsolja. Amúgy áttörőfélben van az ötödik fog, de nem sieti el a debütálást.

Egyre jobb vele lenni, élvezem, hogy kezd babából kisgyerekké válni, és csillogó szemmel fedezi föl a világot maga körül.

Jubileum

Dávid pontosan egy éve jár bölcsibe (a beszoktatási időszakot nem számítva). Ezt én elfelejtettem volna, de a bölcsitől a következő kis tabló várt minket:

Golyófejből Kisfiú lett

Az előző bejegyzés mozgóképes bizonyítéka

Tegnap délután a nagy Orell-Füssli könyvesbolt gyerekrészlegén jártunk, ahol Dávid egyszer csak megtáltosodott. A szönyegpadló és a cipőtlenség egyértelműen segítettek a produkció létrejöttében.

(Gyenge idegzetű nézőinknek mondom, hogy a gyerek a videó végén beleesik egy forgó könyvállványba, de aztán fölállt, és tovább ment.)

Könyvet végül nem vettünk, de nem mi voltunk az egyetlenek, akik játszóháznak használták a boltot.

Jár

Dávid jár.
Na nem kell még nagy dolgokra gondolni, önállóan 4-5 méter a maximum, de kézen fogva már egész rendes távokat leküzd.

Dávid 1 éves és 4 hónapos

A hónap látványos fejlődése szellemi téren jelentkezett: sokáig elnézeget könyveket, különösen a böngészőket. Főleg állatokat ismer föl bennük - cica, kutya, varjú, róka, bagoly, gólya, papagáj, mókus, béka, malac, kecske, ló, tehén. Ezen kívül menő a motor, autó, busz, markoló, bicikli, és rendszeridegen elemként a csillag és az óra. Más könyveket is szívesen lapozgat, pl a Tölgyerdő meséi sorozatot (a Róka zoknija és a Malacbújócska van meg, angolul).

A sima epítőkockák most épp pihennek, de a Szalay gyerekektől kölcsönkaptunk pár Duplót, és megtanulta őket összerakni.
Mozgásfejlődésben nem volt nagy áttörés, habár mintha egy kicsit jobban kísérletezne a járással. Már egész flottul föláll, és kb 3 lépést megy, utána elesik. Tekintettel a fejleményekre, értékelném, ha záros hatáirdőn belül nem kellene már mindenhova cipelni.
Az evés rapszodikus. Van, amikor csak ímmel-ámmal, van, amikor meg kétpofára. Megfigyeltem, hogy nem szereti két egymás utáni nap ugyanazt enni. Első nap még örül az új íznek, felfedezi, kóstolgatja, másnap ugyanaz már unalmas. Viszont mennek a rendes felnőtt kaják: pörkölt nokedlivel, rizottó, húsos és gombás hasé, stb.
Nagyon társaságigényes. Egy napig még szívesen elvan itthon és a környéken, de két napig ugyanez már nyűglődéssel jár. Igyekszem hét közben mindenféle találkákat, sétákat szervezni más anyukákkal, hogy lásson új arcokat is, illetve fix megmentő a játszóház a szomszéd faluban. Januártól már heti három napot fog bölcsibe járni.

saját magáról nézeget fényképeket hangos "baba, baba!" kiáltásokkal

Dávid ügyessége

Toronyépítés minden esetben:

banánból (kicsit lezúzta az orráról a bőrt, de egy hét alatt nyoma sem maradt)

duplóból

a Mű közelebbről

Ezen kívül ma engedtem, hogy nézzen egy Bogyó és Babócát, amíg megmelegítem az ebédjét. Persze állandóan püfölte közben a laptopot, így büntiből kikapcsoltam. Visszamentem a konyhába, de hallom, hogy hangok szűrődnek ki. Dávid újra kinyitotta a laptopot, a mese újraidult, de persze csak a képernyővédő látszott. Viszont már beírt egy hosszadalmas jelszót. Erre a technikai zsenialitásra adtam neki még egy esélyt, folytattam a mesét, amit aztán szépen végig is nézett.
Majd újraindította.

Round two

Extrém fáradtság, pisilhetnék és reggel-azonnal-adjanak-valamit-enni? Van, akinek ennyiből kicsit gyorsabban leesik, hogy mi újság, nekem bő öt hét volt. De végül megjött az inspiráció.
A doki egy darabig ide-oda sakkozott a dátumokkal, de az első trimeszter végére abban maradtunk, hogy Dávid aprilis második felében lép elő nagytesóvá.

A tegnapi vizsgálat a szokásos menetrend szerint zajlott: hossz mérés (komoly 51 mm), orrcsont nézegetés, majd a babszem ébresztgetése, hogy le lehessen mérni a tarkóredőjét. Ennek egy darabig ellenállt - remélem, hogy később is ilyen jó lesz az alvókája -, de aztán csak fölébredt, és méltatlankodva kalimpált, hogy mit maceráljuk. Viszont lehetett tarkóredőt mérni, ami rendben is volt. A vérteszteknek majd jövő héten lesz eredménye.

Hát így vagyunk itt Zollikerbergben.

Nagycsaládi nyaralás

Az úgy volt, hogy az Andris elment csapatépíteni a guglival, én pedig becsomagoltam, és a Máté bepakolt 90%-ban csütörtök este a kocsiba. Pénteken délelőtt Andris még Ausztriában, Manó bölcsiben, én dolgoztam. Hazafelé találkoztunk, és fél 3-ra értünk e Dávidért, onnan már azonnal indultunk is. Este 7 körülre érkeztünk az előre lefoglalt szállásra, ami Milánótól kb 20 km-re délre volt, egy kolostor épületében. Csak sajnos ami nem volt, az csönd és nyugalom, mert az ablakunk alatt volt a falu sportpályája, ahol 11-ig gyerek kosármeccs ment, nem éppen halkan, az ablakok pedig semennyire nem szigeteltek. Ettől eléggé ideges voltam, de 11-től már nyugi volt, és aludtunk negyed 8-ig. A reggeli pedig nagyon jó volt.

Másnap, szombaton, folytattuk az utat, az első megálló a nizzai reptér volt, ahova kimentünk az Oroszi család elé. Az egy és egy negyed órányira levő szálásra végül úgy jutott el mindenki, hogy a Bo és a Brumi beült hozzánk (Bruminak vittünk Zürichből kölcsönkért autósülést), Noresz pedig busszal jött utánunk. Ez a francia tömegközlekedés hatékonyságának köszönhetően röpke hat óra alatt sikerült is neki, akkor az Andrisnak már csak a fél órára levő St Tropez-be kell érte mennie. Közben volt elég idő arra, hogy Bo, Brumi és én elmenjünk bevásárolni. A mi falunkban (La Garde-Freinet) csak egy kisbolt és egy pék meg egy hentes van, úgyhogy elmentünk egy nagyobb szupernarketbe. Ez állítólag 5 percre van kocsival, de ez a helyiek eufemizmusa, inkább 15 perc az. Lényeg, hogy bevásároltunk, és én otthon nekiálltam vacsit csinálni. Első este póréhagymaleves volt, sült csirke vele sült répával és krumplipürével.

Vasárnap végig otthon voltunk, kicsit felfedeztünk a házat és a kertet. A házban az alsó szinten volt egy nappali, egy konyha, étkezőés egy WC, az egész egy hatalmas tér egy pici szinteltolással. Az elsőn van egy óriási hálószoba fürdőszobával, itt laktak az Orosziak. A másodikon két kisebb háló és egy fürdő, ez volt a mi szintünk. A ház mellett terasz része egy lugas is, alatta egy tízszemélyes, csempével kirakott asztallal, 

illetve van egy kis csobogó is, plusz egy hátsó rész egy ugrálóasztallal. A ház másik oldalától lehet eljutni a medencéhez, illetve grillező/kemecés helyhez, itt is le tud ülni 8 ember kényelmese enni egy nagy, kör alakú asztalhoz, mellette pedig vannak kerti kanapék az ejtőzéshez. Sajnos a nagy kinti ücsörgéshez esténként már egy picit hűvös volt, a medencéhez pedig bármikor, mert a víz is nagyon hideg volt. A látvány azért kárpótolt. Egy alsóbb részen van rendes kert is, meg egy kis szőlő, de itt csak a Noresz és a Brumi jártak. A vasárnapi menü boeuf bourguignon volt főtt krumplival.

Hétfőn Brumi már nem volt jól, sőt, már vasárnap éjszakára belázasodott, így aznap délután csak a Noresszal négyesben mentünk be St Tropez-ba, ahol nagyon picit sétálunk, de az igazi cél a strand volt. Manót nem zavarta az irtó erős szél, ngyon jót homokozott. 

Hazafelé dugóba keveredtünk, mint kiderült, ez eléggé tipikus a Cote d'Azure-ön. Azért vacsira összejött a kecskesajtos, fügés saláta, a kacsamell rozmaringos sült krumplival és hagymalekvárral, illetve a cseresznyés clafoutis (amolyan piskóta-féle, de a piskóta szerintem jobb, viszont ez roppant francia :)).

A hétfő éjjel is zűrös volt Brumi-fronton, így kedd délelőtt elmentünk a touloni kórházba, ahol előtte telefonon megérdeklődtem, hogy van gyerekorvosi részleg is. Itt ugyanolyan élményeink voltak, mint a zürichi gyerekügyeleten: alig kell várni, szinte azonnal bejutsz egy vizsgálóba, ahol aztán a fél életedet eltöltöd, mire tényleg jön egy orvos. Szóval jó sok időt elizéltünk ott, addig Andris és Noresz szórakoztatták a Dávidot. Brumi végül kapott antibiotukumot és napi ötször ki kell törölni a száját egy szódabikarbónás oldattal. Eleinte mindezek ellen persze nagyon tiltakozott (mint ahogy az orvosi vizsgálat ellen is - lehet, hogy nálunk is ez a jövő, nem a szuper kooperatív Dávid?), de ahogy egyre jobban lett, egyre jobban meg lehetett győzni, hogy ezekre szükség van. A dolog extra pikantériája persze az volt, jogy mindezt franciául kellett menedzselnem, de egy, a házból zsákmányolt szótárral azért sikerült - valahogy elmeséltem, hogy mi a gond, azt meg mindig sikerült megérteni, hogy nekünk mi a tennivalónk. A nap további részét otthon töltöttük, vacsira hideget ettünk.

Szerdán Brumi folytatta a betegállományt, ekkor délután Bo jött el velünk Cannes-ba. A program hasonló volt, mint St Tropez-ban: séta és strandolás. 

Dávid nagyon élvezi a hullámokat, lelkesen tapicskol bennünk, és nagyon meglepődik a nagyobbaktól. Estére Noresz felfűtötte a kemencét a kertben, és pizzát sütöttünk. Az elsőt persze azonnal elégettük, mert a kemence sokkal gyorsabb, mint a sütő. A többi három aztán tökéletes lett, és az is bőven elég volt. Rendes ropogós alja a pizzának tényleg csak kemencében lesz. A tésztát amúgy én csináltam, Bo pedig a paradicsomszószt, és a pakolást intézte.

Csütörtökre Brumi jobban lett, és elmentünk hatosban a közeli Grimaud piacára, aztán Andris hazavitte Dávidot aludni, én pedig továbbmentem a többiekkel a partra Port Grimaud-ba. Ez egy nagyon különleges hely, kicsit Velence-szerű, mert csupa csatornából áll, és minden háznak van egy kikötője. Ott ebédeltünk négyesben, Noresz és én fehérborban főtt kagylót, Boék lasagnét. Alvás után Andrisék is befutottak, akkor fölmentünk a templom tornyába, ahonnan szuper a kilátás, de éreztem, hogy Dávid lázas, nyűgös is volt, úgyhogy hazavittem, a többiek pedig még sétáltak és tettek egy kis félórás körutat egy elektromos csónakkal a csatornákon. Dávid korán elaldut, így elő tudtam készíteni a vacsit: grillezéshez pácoltam húst, és sütöttem desszertnek palacsintát. Ehhez végigpróbáltam a házban található 4 serpenyőt, majd kikötöttem az első mellett. Legalább volt utána mit mosogatni. A többiek is hoztak még a boltból előre bepácolt húst, volt pár véreshurkánk is, amit grillezve ettünk már Spanyolországban Ignacióéknál, és isteni volt (most nem sikerült olyan jól), és készült mellé a grillen kukorica is. Szóval azért elmondható, hogy használtuk a kinti étkezőket és főzési lehetőségeket is.

Péteken délelőtt elmentem az Orosziakkal St Paul de Vence-ba, ami egy teljesen elvarázsolt középkori városka.

Itt van eltemetve Chagall, akinek természetesen elmentem a sírjához. Ahol kicsit mesüge voltam, mert amíg tébláboltam a temetőben, am kicsi volt, de attól még nem volt kitáblázva, hogy hol van a sír, azon gondolkoztam, hogy végülis milyen érdekes, hogy Chagall egy katolikus temetőben nyugszik. De annyira már nem fűztem tovább a gondolatot, hogy tehát egy rendszeridegen sírt kell keresnem. Aztán persze megtaláltam, tele is van rakva kövekkel, és gondolom, az csak az aznapi termés volt. Én is tettem rá egyet, legyen mit leszednie a templomszolgának. Visszafelé a Noreszt kitettük a nizzai reptéren, hogy béreljen egy autót egy napra, hogy azzal mehessenek ki a reptérre, ne kelljen valakinek buszoznia. Amikor hazaértünk, akkor én fordultam is vissza, ezúttal Andris és Dávid társaságában, és még gyorsan ellátogattunk Aix-en-Provence-ba. Itt is csak sétálgattunk, ettünk egy pékségben, aztán felváltva befutottunk a katedrálisba, ami gyönyörű, nagyon régiek az alapjai, és nagyon komplex. Közben Dávid kint motorozott a téren. 

Meglepő volt úgy haladni, hogy nem visszük, vagy toljuk a Manót. A búcsúvacsit Bo készítette: tepsiben sült tarja, krumpli, lilahagyma és egész fej fokhagymák. Volt utána még fagyi és egy kicsi gyümölcs is.

Utolsó reggel már csak próbáltuk kulturált állapotban otthagyni a házat, aztán kimentünk a reptérre, ott visszatettük a mi kocsinkba a Brumi gyerekülését, és indultunk haza. A berlini különítmény visszaadta az autót, és mindne gond nélkül hazarepültek. Picit reménykedtünk abban, hogy nekünk is sikerül egy nap alatt hazaérni, de Genovánál hatalmas dugóba keveredtünk, és meg is kellett párszor állni, így inkább megszálltunk Comóban. Nagy alvás után (Dávid ebben serősen segített) pedig kényelmesen hazacsorogtunk Zürichbe.

Dávid 1 éves és 3 hónapos

• Önállóan föláll, de még nem tud túl sokáig ebben a pózban maradni
• Már simán épít 5-6 elemű tornyot
• 4 fog továbbra is
• A könyvekben egyre több tárgyat ismer fel, az egy hónappal ezelőtti bejegyzéshez képest kb háromszor annyit
• Új állathangok a csacsi, varjú és béka
• Nagyon ügyesen motorozik, tud tolatni és kormányozni is
• Folyamatosan gagyarászik, és kommentálja az eseményeket
• Próbál önállóan kanállal enni, persze nagy a maszatolás, de a krémtúró jó próbaterepnek bizonyul
• Továbbra is rugalmas kisgyerek, jól lehet vele utazni
• Tetszett neki a tenger, szívesen megy a hullámok közé
• Utólagos mérési adatok (szept. 17.): 9850 g, 77,5 cm

St Tropez tengerpartján

London, what else?

A második hétvégi kimenőm célja London volt, Melindával vettük nyakunkba a várost. Egy Covent Garden-közeli szállodában laktunk, itt találkoztunk péntek délelőtt, és rohantunk azonnal ki a városból a Harry Potter Studio Tour-ra. Itt három órát simán elkbóklásztunk, anélkül, hogy úgy éreztük volna, nagyon lassan haladunk, vagy abszolút mindent elolvasnánk. Láttunk jemezeket és díszleteket, megismerkedhettünk pár filmezési trükkel, ittunk butterbeer-t, és aztán csodák-csodájára semmit nem vettünk a boltban, mert nem tetszett a dizájn. Pech. Viszont a belépőjegyet szülinapi ajándékként kaptam Melindától, aki ezt poénból bele is írta a foglalásba. A kasszánál kaptam egy kitűzőt, hogy szülinapom van, erre a kávézóban adtak egy szelet csokitortát. Tiszta haszon.
HP után visszavonatoztunk a városba, és egy kis szusszanás után belevetettük magunkat az estébe. Egy vietnami étteremben vacsiztunk, majd elkolbászoltunk színházba megnézni a Spamalot című Monty Python őrületet. Éjfélkor enyhén totálkárosan zuhantunk az ágyba.
Szombaton nem volt szép idő, így az Oxford Street-en jártunk boltról boltra. Nem üres kézzel, ellenben soványabb pénztárcával tértünk haza. Délután aztán elmenetünk a Borough Market-re, sétálgattunk, néztük a sok finomságot, ettünk is, majd befutott Fergus (akivel 2007 óta nem találkoztam, idén pedig már harmadszor), és még vele forrócsokiztunk-kávéztünk-beszélgettünk egy jót.
Vasárnap megint városnézősebb idő lett, így gyalog mentünk a National Gallery-be. Út közben beszereztünk teát, majd a múzeumban megnéztük a 'Vermeer és a zene' c. kiállítást, mert én nem tudok egy Vermeer bulit kihagyni. A legjobb rész a végén volt, ahol részletesen, kinagyított és infrával készített képek segítéségével bemutatták a mester által használt technikákat. Múzeum után még elugrottunk Notting Hill-be, ahol beleszagoltunk a karnevál szélébe, de úgy döntöttünk, hogy túl sok az ember, meg amúgy is ki akartunk menni a Párizsból érkező Ricsiért a pályaudvarra, úgyhogy hamar elhagytuk a helyszínt. Ezt követően már csak fölkaptuk a cuccainkat, és kimetróztunk Heathrow-ra. Eléggé sűrű, és kerek 3 nap volt, folyt. köv. valamikor.

Alex & Meg

Hétvégi kimenőn voltam. Két egész éjszaka egyedül! 2012 június 11. óta az elsők bébifón nélkül, külső ébresztés nélkül. Persze fölébredtem negyed 7-kor...
Na de az ok: legindősebb au-pair gyerekem, Alex esküvőjére hívattam meg magam, ami Délnyugat-Skóciában került megrendezésre. Pénteken leléptem hamarabb az irodából, és Londonon keresztül elröppentem Edinburghba. Kisebb keveredések után egymásra talátunk azzal a másik vendéggel, aki levitt a birtokra. Nagyon kellemes útipartner volt, a bő két óra csak úgy elrepült a néptelen, éjszakai skóciai utakon, és még csak el sem tévedtünk.

Nagy Ház a kert felől, másnap reggel

Azonnal belecsöppentem egy vacsora utáni ivászatba, és laza beszélgetésbe. Willel (Alex apukájával) olyan 15 éve nem beszéltem rendesen, úgyhogy épp ideje volt. Mivel Amandával elváltak, ezért két külön házban gyűlt a násznép. Willnél voltak alapvetően a pasik és a fiatalok, Amandánál a saját barátnői férjeikkel. Mondanom sem kell, Willnél kissé nyugodtabb volt a hangulat. Másnap délelőtt átkeveredtem Amandához, igyekeztem pár katasztrófahelyzetet megoldani. Csak ennél a családnál fordulhat elő, hogy én azon kapjam magam, hogy gomblyukba való virágdíszeket készítek az esküvő előtt 3 órával a vőlegénynek, a tanúknak, és még 15 segítőnek. Az én kézügyességemmel. Ezek után gyorsan elmenekültem, és inkább a Nagy Házban ebédeltem.

"egyszerűen" van megterítve, nincs az az idegesség

Utána a sok farmeros, gumicsizmás, vastagpulcsis ember elment átalakulni, és visszatért egy adag reggeli frakkos és csiniruhás esküvői vendég. A ceremónia a falusi templomban volt (amit véletlenül Alex egyik felmenője építtetett), a helyi lelkész, és a fiúk volt etoni káplánja együtt vezették. Nagyon kedves és személyes volt minden, lehetett nevetni, meghatódni, énekelni, és egyáltalán nem kellett feszengeni. Ha Angliában élnék, még a végén gyakorló anglikán lennék.
A szertartást követően átkocsikáztunk a bulinak helyet adó farmra, ahol egy régi, használaton kívüli istállót pucoltak ki a fiúk.

kilátás a farmról

Terítés és névtáblák. Hol máshol ülnék egy Cuthbert és egy Archibald között? Akik mind a ketten harmincon innen vannak. 

vőlegény, menyasszony, két tanú (azaz a vőlegény öccsei)

Volt nagy ivászat, kevésbé nagy evészet, voltak skót és nemskót táncok. A skótokba beszálltam, reménykedve, hogy majd a megfelelő irányba tologatnak. Nem is rontottam el, illetve nem jobban, mint a többiek. Úgyis a nevetés a lényege. Az utolsó tánc, a "dashing white seargant" egy férfi-két nő csoportokat kíván, és nagyon egyszerű. Ezt magával a káplánnal és a feleségével jártam el, nem győztem csodálkozni a helyzet furcsaságán. Újabb pont az anglikán egyház mellett. A káplán feleségével vacsora után amúgy Edward Rutherfurd-ről beszélgettünk, akivel személyesen találkozott, és beszélgetett is a könyveiről.
Hazafelé sajnos Heathrown elvesztettem az esküvőről csórt ernyőt, pedig a felirata miatt lovasítottam meg: "stolen from Meg and Alex's wedding, 10th August 2013". A sors igazságos.

Dávid 1 éves és 2 hónapos

Pár apró változás (vagy csak én írom olyan későn a bejegyzést - és dátumozom vissza -, hogy több már nem is jut eszembe):

• egyre több formát tud bedobni
• elkezdett tornyot építeni, 3 elemből simán megy, a csillagok megfelelő állása esetéb magasabb is lesz. Aztán nagy lelkesedéssel rombolja össze.
• maradt a 4 fog, habár a hónapofordulón (azaz "ma") egy mega-fogzási-nyűggel kezdett, de fog nem lett belőle, csak 5 napi sikítós sírás
• egy-két tárgyat elkezd megmutatni a képeskönyveiben - eper, katicabogár, hinta, kenyér, perec
• megmutatja a fülét és a pocakját, illetve apu orrát
• nap közben már csak egyet alszik
• tudja, hogy mit mond a kutya (valamiért nálunk a kutya hörög), illetve a hal. Minden más állat esetén lásd kutya. Viszont az ebeket jó messziről észreveszi, és ugat nekik.

nem friss kép, de most még azzal is el vagyunk csúszva

Budapest, 2013 nyár

Miután a család szétszéledt, és 4 különböző országban élünk, így már csak évi két budapesti látogatás fér bele a táncrendbe. A nyárit Eszterék hazalátogatására időzítettük, hogy megint össze lehessen ereszteni az unokatesókat. Volt számos születés- és névnapi ünneplés (időrendi sorrendben Dávid, Anyu, én, Bori, Andris, Juli)

ajándékbontogatás az Ezüstpontyban

Zsófi keresztelője a teljes kaotikus családdal

rajta van mind a 7 Körber-dédunoka, változó lelkesedéssel

másik oldali családi összejövetel Sződligeten

megint degeszre zabáltuk magunkat

illetve Dávid az ország minden lavórjában strandolt egy kicsit

Nagyszalonta u.

Vas Gereben u.

Sződliget

Baráti vonalon szerény volt a felhozatal, mert mindenki Balatonon vészelte át a 40 fok fölötti meleget. Azért sikerült megtekintenünk a hiper-szuper új Molnár-Fazekas rezidenciát, illetve nem maradhatott ki Tücsi (és az ő 90%-ban kész új kérójuk), Melinda, sőt, még Zsófit is elcsíptem szülés előtt kicsivel. Azóta debütált már Julika, kaácsonykor ő is csatalkozhat a bulihoz.
Ezen kívül átfutottunk a Schiele kiállításon (ahol persze beszólt egy kedves látogató, hogy Dávid nem néma csendben volt), voltam Melindával a Cserpesben, és terveket kovácsoltunk, illetve néhány esti beszélgetés is belefért.
Aztán hazajöttünk Zürichbe kipihenni magunkat.

Névnap

Bogyótól kaptam a (saját kezûleg) vágott szálat és a vadvirágokból készült csokrot is:

Bühler's Hof

A hozzánk jövő HÉV-en évek óta ki van téve a Bühler's Hof, egy környékbeli gazdaság hirdetése, hogy május 1-től augusztus 1-ig minden vasárnap brunchot tartanak. Ez pedig egy olyan műfaj, ami nekem nagyon tetszik: házi termékek, kellemes időpont. Főleg, ha az ember gyereke majdnem fél 9-ig alszik. (Tudom, tudom, menjek a fenébe. Megyek.)
Voltak helyben készült meleg ételek (nem melegen tartott fogások, hanem ott sültek - ég és föld):

bacon, tükörtojás és rösti 

Hideg büfé kenyérrel, kaláccsal, sajtokkal, felvágottakkal, Birchermüslivel, házi lekvárokkal:

bent a pajtában

Volt a gyerekeknek hinta, ugrálóasztal, a legkisebbeknek kerti lak és mini csúszda:

keresi a kihívásokat

a hinta  mindig nyerő

Volt egészen pici boci, elkerítve a többi borjútól:

innen nézve már nem is olyan laza bojúhúst enni

Volt kintornás:

mindig nagyot mosolygott ránk, ha elment mellettünk

Sőt, még Dávid egyik bölcsis nénije is ott volt a barátaival. De hagytuk, legyen neki is vasárnapja, nem lőcsöltük rá a gyereket.

bölcsis néni inkognitóban, háttal ülve jobbról a harmadik

Jövő szezonban mindenképp szeretnék ide visszajönni!

Oázis

Az oázist mi csináltuk 2 nap folyamán.
Pénteken szabadnapom volt, mivel Stefan, a kollegám felajánlotta, hogy átveszi a telefonügyeletet, mert amúgy is be kell mennie. Ezt kihasználva leadtam Őmanóságát a bölcsiben, majd elkötöttem az autót, és elmentem virágokat venni. Kidobáltam a 3 éves növényeket, amik soha nem hoztak virágot, csak szép hosszú karókká nőttek, amiken néha voltak levelek. Aztán azok is elszáradtak. A hároméves gyökérzet felszámolásához égővörös lábkörmökkel futottam neki - ha harc, hát legyen harci festés is.
Andrisnak meglepetés volt a projekt. Nagyon örült neki, majd továbbgondolta, így a szombatot az IKEÁban kezdtük (együtt reggelizve 100 másik családdal):

büszke vásárló

Vettünk még pár növényt, mert előző nap csak 4 ládára való hozzávalót vettem, és 5 van, illetve 16 doboznyi teraszburkoló falapot. Még jó, hogy böhöm nagy kocsit vettünk:

teltház

Dávid a félbeszakított délelőtti alvása után (elaludt hazafelé az autóban, és fölébredt, amikor kiszedtük) egy kétórás délutáni etappal örvendeztetett meg minket, így volt idő befejezni a teraszt, sőt, még ebédelni is:

leburkolva

ha nem nyitjuk ki teljesen az asztalt, akkor a nyugágyak is elférnek

igazi nyári ebéd

Be kell vallani, hogy a projektnek két nagy motiválója volt:

1. Marináék jöttek kedden látogatóba, kint ebédeltünk, és olyan cikinek éreztem az elhanyagolt erkélyt. Nem volt egy kellemes hely.

2. Kedd eset Petiéknél voltunk vacsizni, akik nemrég költöztek új lakásba, és a teraszuk hasonlóan volt leburkolva, plusz szép új virágokkal volt tele a balkonládájuk.

Ezúton is köszönjük mindkettőjüknek a bankszámlánkba ütött lyukat :)