Megint meghívattuk magunkat

Ez a történet is jó régre nyúlik vissza, de legalábbis múlt péntek előttre :)

Sok-sok megbeszélés, egyeztetés, tervezgetés és bénázás után végre meghívást kaptunk Benhez és Julianhez, akiknél két év alatt még soha nem voltunk. Már-már föladtuk a dolgot, amikor is Ben, egyszer csak előrukkolt egy dátummal, ami véletlenül mindenkinek jó volt, sőt, még Joke, Julian Brüsszelben élő barátnője is itt volt (akinek a neve nem vicc, j-vel kell ejteni, hangsúly az o-n van - azt hiszem a szülei nem gondoltak egy esetleges nemzetközi karrierre...).

A vacsorát komoly emailezgetés előzte meg Julian és köztem, aminek eredményeképpen kialakult a menü:

• előétel: töltött gombafejek
  
• főétel: fokhagymás-rozmaringos báránycomb paradicsomos zöldségekkel és töltött krumplival
• desszert: csokis "meglepetés"
  

Julian félretetetett a hentesével egy pofás kis két kiló fölötti báránycombot, megélezte késeit,

 második mozdulatra belevágott az ujjába, úgyhogy onnantól kezdve én vagdostam a fokhagymadaraboknak és rozmaringágacskáknak a zsebeket, és dugdostam bele a fűszereket. A bárányt először serpenyőben gyorsan megpirítottuk (amibe bőven nem fért bele), utána ment a sütőbe. Egy óra elteltével mellékerültek a zöldségek (hagyma és padlizsán), illetve a hámozott paradicsomkozerv.

Közben kifúrtuk a krumplikat, belülre került baconbe csavart fokhagyma és zsályalevél, majd az egész ment a sütőbe, ahol kb végtelen sokáig sült. Sajnos a végtelen lejárta előtt olyan 15-20 perccel kivettük, úgyhogy nem volt tökéletes, de azért így sem panaszkodtunk - kivéve egyeseket (ugye Andris? ;)).

A desszert szerintem isteni lett, nem azért mert én csináltam, hanem azért, mert Stahl Judit és Berczelédi Réka receptje nagyon jó. Kár, hogy a kelleténél kb 2 perccel tovább sütöttem, így nem maradt folyós a belseje, úgyhogy nem volt "meglepetés", viszont ez nem vont le az ízhatásból.

Íme a recept:

Hozzávalók:

• 2 tojás
  
• 1 tojásfehérje
  
• 1 evőkanál kakópor
  
• 10 dkg cukor
  
• 20 dkg étcsoki (én 70%-osat használtam)
  
• 5 dkg vaj
  
• ízlés szerint marcipánmassza
  

Elkészítés:

Felolvasztjuk a csokit a vajjal (így nem olyan macerás, mint csak a csokit olvasztani), ezt óvatosan belekeverjük a tojássárgája-marcipán-kakó-cukor masszába. Felverjük a három tojásfehérjét egy csipet sóval, és beleforgatjuk a csokis cuccba. (Lehet, hogy én elszálltam a marcipánnal, úgyhogy a beleforgatás esetemben inkább brutális összenyomorgatás lett, de a lényeg, hogy kb egységes massza lett.) Én adtam még hozzá egy kis kandírozott narancshéjat is.

Elvileg ezt a mennyiséget 2 decis felfújt formákban (4 db) 10-15 percig kell sütni 190 fokon - én felfújt edénykék híján muffinformát használtam (12 db), ezért lettek aranyos kis tortlettek a végén. Ha minden jól megy, akkor a végén ki lehet borítani a formából, és belevágva kicsorog a közepén a csoki. A Réka múltkor biztosra ment, és plusz fél-egy kocka csokit még elrejtett a süti belsejében.

Szóval ismét sokkal többet ettünk a kelleténél, de nagyon jó volt, habár Andris a marokkóira szavaz :)

Búcsúzóul még csak annyit, hogy ma erre ébredtünk: