Mióta feliratkoztam az online nyelvtanulásra, még egy percet sem töltöttem vele, viszont emiatt szereztem egy fülhallgatót, és találtam egy jó kis online rádiót. Ezt hallgatom naphosszat, gondolatban átismétlem a hétői táncórákon tanultakat, és ennek megfelelően nagyon nem vagyok hatékony a munkában. Illetve ez így nem pontos: az unalmas feladatokat elvégzem (lásd véget nem érő értekezletek jegyzőkönyvének értelmes formába öntése), viszont nagy kreativitásra nem vagyok képes zenehallgatás közben. Azt hiszem, ez örökölt dolog. Emlékszem a síri csöndben eltöltött családi vasárnapi ebédekre, ahol szólt valami lemez, és közben nem volt szabad beszélgetni, mert akkor nem lehet koncentrálni a zenére ;)
Táncon történt egy nagyon vicces dolog: Andrissal együtt általában olyan másfél percet táncolok, utána "Partnerwächsli!" Így az ember belefut mindenféle érdekes táncélménybe, és gyorsan megtanulja, hogy nem feltétlenül a normálisan kinézőek táncolnak viszonylag jól. A tanárok állandó vesszőparipája, hogy nézzünk néha egymásra is. Egyszer nagyon röhögve jön oda hozzám a fiú tanár, hogy átnézek a táncpartnerem válla fölött. Persze ő sem tudta komolyan venni a megjegyzését, mert szegény pasi kb 153 cm volt, és lelkesen rogyasztott, mint egy igazi rongyláb, úgyhogy baromi nehéz volt már az is, hogy ne a feje fölött nézzek át, hanem csak a válla fölött. Az élet apró kihívásai...
Most megyek tovább szervezni a céges spontán síelést. A három szervezőtárs közül kettő szabin van a héten, a harmadik pedig Kaliforniában, úgyhogy megint beszívtam valamit asszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése