Tegnap este votlam operában három egyetemi pajtással, megnézni egy nagy port kavart rendezést.A művészi élmény előtt még elmesélném az anyagi sikert: az Operaházban nem csak Abendkassa van, hanem diak-Abendkassa is működik. Itt diákigazolvánnyal elképesztő kedvezményeket lehet kapni: mi tegnap pl. egy 270 frankos helyen ültünk 45 frankért. Diáknak lenni jó :)
Na de térjünk a lényegre, végülis előadás is volt, nem csak jegyet vettünk. A darabot egy Hogarth-sorozat hatására írta Sztravinszkij, 1951-ben volt a bemutatója. A sztori szokásos operás nonszensz, de a tékozló fiú itt legalább megkapja a magáét. Van benne bordélyház, madám, sátán, sok pénz és még több züllés. (Apropó sátán: ismeritek azt a viccet, hogy "Did you hear about the dyslexic devil worshipper who sold his soul to Santa?") A rendezést az itteni sajtó pornográfnak minősítette, mivel a bordélyházi jelenetben statiszták lóbálják, amijük van. Ezzel ellentétben egy másik csoporttársam, aki az itteni premiert látta szombaton azt mondta, hogy ha már naturalisztikusra vesszük a figurát, akkor neki itt ne ernyedt hímtagok lengedezzenek, hanem vegyük komolyan a dolgot. Szegény rendezőnek (Martin Kusej) nincs egyszerű dolga: ha finoman akar sokkolni, akkor a többség megsértődik, hogy ő az Operaházban nem aktusokat akar nézni, a kisebbség viszont azt mondja, papírkutya, mert csak imitál.
Szerintem a női kórus egyik tagja, egy japánnak kinéző hölgy (a kórus két oldalt az első 3-3 páholyból énekelt) az első csoportba tartozhatott, mert végig fixírozta a karmestert, és eltakarta a kezével a színpad felé eső kilátást. Nem lehet neki egy élmény ez a meló...
A zene érdekes volt. Én mindig csodálom az énekeseket, hogy hogyan tudják megjegyeni ezt számomra random hangokból álló egyvelegnek tűnő valamit. Ha valakinek van valami ötlete, szóljon! Különösen várom rejtőzködő zenész olvasók kommentjeit.
Visszatérve a rendezőre; a darabtól nem volt elájulva, pontosabban Auden librettójával vannak gondjai. A következőt nyilatkozta: "Rossz irodalomnak tartom [...] Vegyük például a kenyér átváltoztatós jelenetet, vagy a harmadik felvonásból a kártyajelenetet, ezek színházi szempontból teljesen rosszak és unalmasak, és megrendezni is nagyon nehéz őket..." Alapvetően azért csinálta az egész projektet, mert kiváncsi volt, hogy Harnoncourt miért akarja pont ezt a darabot színpadra vinni. (Ő vezényelte a bécsi előadásokat, Zürichbe már nem jött el, hanem egy fiatal brit karmaster, Thomas Ades kapta meg a lehetőséget, és nagyon jól is csinálta.)
Lényeg a lényeg, érdekes este volt zeneileg és látványilag, habár szerintem a Greek Passion jobb darab.
Én nem rejtőzködöm ugyan, de ellenben gőzöm sincs, hogy lehet átlátni a káoszon egy ilyen darabban... Lehet, hogy improvizálnak, mert úgyse tudja követni a karnagy sem. :)
VálaszTörlés