Már fontolgattam ezt a lépést, szigorúan nem újévi fogadalomként, és tegnap végre történt olyan világraszóló közös főzőcskézés, amit meg kell osztanom a nagyvilággal. Így hát blogot írok. Semmi ígérgetés holmi rendszeres jelentkezséről, majd ahogy az élet és a a gasztronómia adja. No strings attached...
Tehát: vigyázz, kész, blog!
A történet kb októberben kezdődött, amikor is TGIF után Ibrahimmal azon kaptuk magunkat, hogy bő fél órája kajákról beszélünk, legyen az svájci, magyar, holland vagy épp marokkói. És ekkor felelőtlenül megígérte, hogy amint meglesz a zürichi lakása, csapunk egy marokkói vacsit. Ettől kezdve mindig nyüstöltem, hogy tényleg főzzünk, tényleg együnk, tényleg hozzuk össze. Az élet turbulenciái mostanra csillapodtak, úgyhogy tegnap este sor került a Nagy Marokkói Vacsorára.
A főzést mi kezdtük Ibrahimmal, ő nekiállt levest gyártani, és pedig a citromos bárány-tajine-nak veselkedtem neki. A leves receptjét most nem tudom megosztani a tisztelt olvasótáborral, de íme a tajine:
Citromos bárány:
Hzzávalók:
- 500 g báránycomb közepes nagyságú kockákra vágva
- 1,5 teáskanál só
- 600 ml víz
- egy csipet sáfrány
- 125 g reszelt hagyma
- 1/4 citrom
- 1/2 evőkanál darált mandula
- 2 evőkanál apróra vágott petreszelyem
- 1 evőkanál apróra vágott friss koriander
- 1 paradicsom meghámozva, kimagozva, felaprítva
- 1/2 evőkanál citromlé
- egy csipet őrölt bors
- 200g rizs
Elkészítés:
A bárányt sózzuk be, és hagyjuk állni néhány percig. Öntsük rá a vizet, lassan forraljuk fel, a képződő habot szedjük le róla. Adjuk hozzá a sáfrányt, hagymát és citromot, forraljuk föl, majd lefedve gyöngyözve forraljuk egy órán keresztül. 15 perccel a főzés vége előtt adjuk hozzá a mandulát, petrezselymet, koriandert és paradicsomot.
Merőkanállal vegyünk ki 450 ml levet, és ebben főzzük meg a rizst.
Kini verziója (mert a recepttől lehetőleg még első kipróblás előtt el kell térni ;)):
A negyed citrom mellé szerintem már nem kell plusz citromlé, viszont raktam bele Ras al-
Hanut-ot, amit az Andrris évekkel ezelőtt Marokkóból hozott, és mindig az adott fűszerbolt házi keverékét jelenti. A hús mellé én nem rizst csináltam, hanem mentás kuszkus salátát (recept következik), a szaftot ehhez használtam. Viszont így nem kell olyan sok lé, tehát elég lenne mondjuk 300 ml vízzel kezdeni a főzést.
Ja, és csaltunk, mert a lábosban megfőzött bárányt tajine-ban szervíroztunk, csak hogy stílusos legyen ;)
Mentás kuszkusz saláta:
Hozzávalók:
- 200 g kuszkusz
- 2 evőkanál olívaolaj
- 1-1,5 evőkanál apróra vágott menta
- 3 paradicsom meghámozva, kimagozva, felaprítva
- 1 nagy gerezd összezúzott fokhagyma
- 1 kis hagyma apróra vágva
- 3 evőkanál citromlé
- 1/4 teáskanál cayenne bors
Elkészítés:
Annyi vizet öntsünk a kuszkuszra, hogy ellepje (én a bárány levét használtam), keverjük jól át, majd tegyünk egy tálcára száradni. 20-30 perc múlva, vagy amikor a kuszkusz már eléggé száraz, tenyerünk között átdörzsölve morzsoljuk szét a csomókat. Utána öntsük rá az olívaolajat, így is morzsoljuk csomómentesre, majd haonsló módon kézzel adjuk hozzá a mentát, fokhagymát, hagymát, citromlevet és cayenne borsot, és hagyjuk egy kicsit állni.
Volt még ezen kívül braewat csirkés és darált húsos töltelékkel, lazac marokkói módra olívával és paradicsommal, illetve valami egészen különleges tengeri herkentyűs pite-szerűség (arról sajnos nincs kép, Ibrahim külön csináltatta egy marokkói szakácsnővel itt Zürichben, aki persze jó arab módra a végén kétszer annyit kért érte, mint amenniyben megállapodtak). A vacsit három-féle olajbogyó és nagyon finom lapos kenyér egészítette ki.
Ziad és barátnője (akinek "köszönhetően" Matthias kutyája az estét lent töltötte a kocsiban, mert a lány sikítórohamot kapott, amikor meglátta,és azonnal el akart menni, pedig az a kutya tényleg a világ legbékésebb állata) előállítottak egy fantasztikus gyümölcskoktélt, amiben szerintem minden jelenleg kapható és nem kapható gyümölcs benne volt. Mi gyaurok bort is ittunk.
Az egész étkezést Ibrahim híres-neves marokkói teája koronázta meg, ami nagyon érdekesen készül:
Egy nagyon kecses kis teáskannába tesz 2,5 evőkanál gunpoweder zöld teát, illetve 3,5 evőkanál cukrot. Erre önt kb fél deci forralt vizet, majd kiönti. Még egyszer ugyanígy "átmossa" a tealeveleket, és csak ezután tölti rá azt a vizet, amit már meg is fognk inni. Ezt pár percre visszateszi forralni, utána megy bele nagyon sok mentalevél. Kicsit pihenteti, és után tölti ki finom kis poharakba, kb. egy méterről, hogy jó habos legyen. Marokkóban a teakészítés férfidolog, ezzel kezdődik és végződik minden étkezés, a desszert szerepét is betölti.
Folyt. köv. a hétvégén, amikor Julian-nel szálljuk meg az ő konyhájukat...
Wíííííííííííííí!!!! Wooooooooooooooooooooowwwwww!!!!!! Hurrrrááááá! :)
VálaszTörlésMáris mész feedbe, direkt linkbe saját oldalról, mindenhova! :)