Dávid fél éves

kint épp 40 centi hó van, így közlekedési eszközünk a Baby Björn

Az elmúlt hónap fejleményei:

• 6 hónap mínusz 5 naposan az adatok: 6960 g, 67 cm
• nagyon aktívan mozog, hasról hátra egy pillanat alatt megfordul, vissza már nincs annyira kedve, de néha az is előfordul. Négykézláb rugózik, és minden trükköt bevet, hogy elinduljon, ám ez még nem sikerült. Néha előreveti magát, és orron csúszik pár centit. Hason is nyúl a játékok után.
• továbbra is vidám kisgyerek, általában mosolyog az emberekre, szeret haverkodni. Ma este voltunk a bölcsis csoport adventi kávézásán (amit majdnem elfelejtettem, úgyhogy bevásárlásból szaladtunk oda a szakadó hóban, hónom alatt egy csomag pelenkával), ott is elszórakoztatta a  népséget. Állítólag az egész bölcsi hallja, ha a sárga csoport sétálni megy, mert Orbán Dávid lelkesen kurjongat.
• bölcsibe teljesen beszokott, rendesen eszik megint. Néha nagyon keveset alszik, de ettől nem rossz kedvű. Nagy megfigyelő, vizsgálja a többieket, akik mind nagyobbak nála, így lehet tanulni tőlük. Januártól jönnek újak, de azok még kis pisisek.
• átesett kisebb betegségeken: volt egy kis megfázás, aminek örömére beüzemeltük az orrszívó porszívót, illetve jött egy kör hányós.
• talán elkezdett jönni a foga, legalábbis az elmúlt éjjel eléggé zűrös volt, és szerintünk emiatt.

Az elmúlt hónap nemfejleményei:

• semmi érdeklődés nincs benne az ételek iránt, nagy szemekkel néz rám, ha valamit kínálok. Aztán felháborodik az ötleten, hogy ezt az izét a szájába is akarom adni.
• még nem sikerült megtalálni azt a tápszert, amit meginna, és ne hányna ki. Pedig nekem megnyugtató lenne a tudat, mert már eléggé a határon autózunk a bio-verzióból.

Vacsoradilemma

Van abban valami ellentmondás, hogy egy emberes adag tejbegríz?

A fényév megmagyarázhatatlan lerövidülése

Tegnap este cseteltem anyukámmal, természetesen szóba került a ded is, illetve az ő alvási szokásai. Büszkék vagyunk rá, hogy most már éjjel csak egyszer kel enni (plusz még 1-3 túrám van cumiodaadás céljából), de az éjszaka átalvása még fényévekre van.* Ehhez képest a tegnap fél 8 után letett gyerek ma reggel fél 7-kor jelentkezett következőre.
A dologban nyilván szerepe volt a tegnapi bölcsinek, ahol kevesebb mint 2 órát aludt, viszont nagyon sokat játszott és megfigyelt, illetve annak is, hogy egy mindkettőnkön átfutó hányós betegséget követően mostanra állt vissza az evési - és termelési - mennyiség. De az eset akkor is meglepetés volt számomra. Mondjuk 5-től nem tudtam eldönteni, hogy mit szeretnék jobban: aludjon még egy kicsit, és húzzuk ki a nap kezdetéig, vagy ébredjen már föl az a büdös kölök, és egyen, mert ez már lassan fáj. De azért alapvetően ez volt a jobb megoldás, és nagyon büszke is vagyok rá.
Ha már belefutottam egy Dávid-posztba, akkor elmesélem azt is, hogy voltunk látogatóban Emmáéknál:

Az ügynek több célja is volt: mi beszélgessünk egy kicsit Adrianával, Dávid nézze meg, hogy Emma milyen ügyesen eszik cukkinit/répát/krumplit/stb, illetve Emma nézze meg, hogy Dávid milyen ügyesen forog, és minden erejével igyekszik kúszni. A manók nagyon aranyosak voltak egyébként, egyre többet dumálnak, és nyilvánulnak meg. Dávid rutinos bölcsisként azonnal fölmérte Emmát, nézte, vigyorgott rá. Emma pedig játszotta a megközelíthetetlen jégkirálynőt, akit a kóbor lovagnak meg kell hódítania.

* Tudom, tudom, a fényév egy hosszúság, de ez van.

David Potter

A háromnaponkénti körömvágás ellenére is sikerül magát megkarcolnia. Viszont néha ilyen vicces lesz az eredmény:

Majd kap egy varázspálcát és egy hóbaglyot, ha legközelebb Londonban járunk.

Már megint

bezáródtam a múzeumba.
Nagyon sok tárlatvezetési felkérés érkezik, és lehetetlenség feldolgozni mindet. Így kezdek rászokni, hogy hétvégén egyszer beugorjak olyan másfél órára, és még elintézzek pár emailt nyugiban. Eléggé hatékonyan lehet ilyenkor dolgozni.
Ma is bementem. Amikor elmentem a porta mellett, halványan felmerült bennem, hogy megkérdezzem, meddig maradhatok, de aztán úgy gondoltam, hogy mivel 6-kor úgyis el akarok menni, az nem lehet probléma. Hát lett. Rohantam volna az S-Bahnhoz, hogy hazaérjek fürdetésre, de lent mély csend és sötét fogadott. Még futottam egy kört a másik bejárathoz, de már tudtam, hogy az sem lesz nyitva. Így visszakaptattam az irodába (torony, kb ötödik emelet, lift nincs), kikerestem a biztonsági főnök számát, és fölhívtam. Mondtam, hogy nem fogja elhinni, de engem megint bezártak. Azt válaszolta, hogy előszőr egy picit szerete nevetni. Aztán hívta a biztonsági szolgálatot, akik kiszabadítottak. Addig meg tovább dolgoztam, legyen hasznos a rabságban töltött idő.
Végül 7-kor kijutottam, taxival etetésre hazaértem, a biztonsági főnök mobilszámát meg elmentettem. Ki tudja, mikor kell következőre.

Szívóág update

A cumisüveg-mizéria megmagyarázhatatlanul megoldódott, legalábbis hétfőn rendben mentek a dolgok. A bölcsit megkértem, hogy próbáljanak Dáviddal egy másik típusú üveget, és csodák csodájára abból ivott. Az üveget további kísérletezésre megkaptuk péntekig, de nagyon még nem erőltettem itthon.
A hétfői nap másik hozadéka - azon kívül, hogy megszakítás nélkül tudtam dolgozni, ebből kifolyólag haladtam, ebből kifolyólag fogytak a feldolgozatlan emailek, ebből kifolyólag időben le tudtam lépni, és még inni egy börge édes meleg valamit a Starbucksban -, hogy Dávid éjszakai alvási rekodot döntött. Megszakítás nélkül durmolt este 8-tól hajnali negyed 6-ig. Utána egy kis rábeszélés árán még visszaaludt 8-ig. Ezt a barvúrt tegnap enyhén szólva sem ismételte meg, de nem lehet minden nap olyan tökéletes.
Hozzátáplálás egyelőre halasztva, előbb találjunk vissza a rendes kerékvágásba. Majd hétvégén újra próbálkozunk, esetleg répa helyett őszibarackkal, hátha az jobban bejön.

Szívóágon

Na nem nagyon, semmi durvára nem kell gondolni, de azért egy kicsit szétzilálódott a kis életünk.
Kezdődött múlt hétfőn, amikor is Dávidot elhoztam a bölcsiből, ahol délután nem evett, mindent visszautasított. Majd hazaérve gyors egymásutánban ötször hányt. Megpróbáltunk belediktálni egy kis teát, az is kijött, ekkor a dolgot feladva letettük aludni. Éjjel evett, az benne maradt. A reggeli megint nem. Elvittem orvoshoz, aki nem mondott semmi érdemlegeset. Igaz, hogy utána már csak szerda délután jött vissza egy kis kaja, szóval a probléma tényleg megoldódott.
Én viszont elkaptam, kedd este és szerdán használhatatlan voltam. Szerencsére itt van apukám, ő tartotta a frontot.
Dávid a pénteki bölcsiből egy kis hurutos köhögéssel jött vissza, de az semmiség. Nincs bedugulva az orra, alszik rendesen, úgyhogy ezt föl sem vesszük . Illetve föl sem vennénk, ha nem fájdult volna meg Apu és Andris torka. Utóbbi a gyomrával is vacakol. Jesssz.
Dávid végülis rendbejött, egy apró változástól eltekintve. Ez az apró változás viszont nekem eléggé kellemetlen. Ugyanis a cumisüveget továbbra is elutasítja, csak szopni hajlandó, minden mást megbízhatatlan forrásnak tekint. Így viszont elégég nehéz félig-meddig használható munkaerőt játszani. Pénteken ebédkor fölrohantam a bölcsibe (a múzeumból fél óra) szoptatni, aztán vissza dolgozni. És gyanúm szerint ez minimum jövő héten is vagy még tovább így lesz. Tegnap be is ugrottam másfél órára az irodába, hogy haladjak, mert péntek délután túl sok dolog maradt elintézetlenül.
Hát ez van velünk, a cumisüvegre való visszaszoktatás terén lelkesen várom a tippeket.

Dávid öt hónapos

Dávid ötödik hónapja eseménydús volt, de nagyon jól vette az akadályokat. A legnagyobb újdonság persze a bölcsi, ahol a beszoktatás szépen ment, egyetlen pici megingás az volt, hogy ott hogyan hajlandó enni. De kikísérletezték, és azóta ott is megissza a rendes adagját. (Habár kicsit más napirend szerint, mint itthon, de ennyi belefér.) Alszik is, még ha kevesebbet is, mint a nyugis trichtenhauserstrassei teraszon. Játszik az ottani játékokkal, de kedvenc szórakozása a megfigyelés, amikor próbál új trükköket ellesni a nagyobb gyerekektől. Kipécézte magának a korban legközelebbi manót, és őt igyekszik utánozni. Egyelőre még ő a legfiatalabb, de ez már nem sokáig marad így, mivel január-februárban kezd öt új gyerkőc, akik mind kisebbek. Olyannyira, hogy az egyik még meg sem született.
A bölcsitől kaptunk egy laminált kis tablót emlékül Dávid első napjáról:

Az euforikus bejelentés óta már többször is megfordult, mindkét irányban, de azért rutinszerűen még nem forgolódik. Igazán továbbra is a kúszás érdekelné, lelkesen tolja föl a popsiját, meg támaszt ki egyre magasabban, aminek az eredménye természetesen az, hogy szépen tolat.

Étkezés szempontjából még nincs nagy újdonság. Egyszer kapott már 70 ml tápszert, de inkább azért, hogy kipróbáljam, megeszi-e, mivel lassacskán nem fogok tudni vele elég tejet beadni egy egész napi bölcsihez. Megette, úgyhogy megkönnyebbültem. Viszont ma nagy nap lesz, mert már elő van készítve a Szuperérdekes Narancssárga Újdonság:

Update 1: Répa mérsékelten jött be, vicces fintorokat vágott közben.

Update 2: Ma forog, mint a motolla, hátról egy pillanat alatt hason van.

Extra munka

Csütörtök este be kellett mennem a múzeumba, segíteni egy rendezvényen. Prisca (a főnököm) eredetileg azt mondta, hogy a csoportokat csak végig kell tuszkolni a kiállítás meghatározott pontjain, tartalmi feladatunk nincs. Ehhez képest kiderült, hogy azért jó lenne kis átvezetőket tartani a témák között, igazán csak pár mondatot. Négyünkből ketten amúgy is tartanak vezetéseket, így ők szemrebbenés nélkül fogadták az új tervet, de Stefan és én egy kicsit meg voltunk lőve. A fennmaradó 10 percben lázasan próbáltam legalább félig értelmes mondatokat összeírogatni. Szerencsére nem kellett belemenni a részletekbe, tényleg csak az új témát kellett picit felvezetni, hogy a látogatók ne legyenek teljesen elveszve.
A szervezés svájciasan precíz volt. Mivel négy csoport ment egy időben körbe, ezért percre lebontott ütemterv szerint kellett állomásról állomásra menni. Ehhez stoppert is kaptunk... Minden csoporthoz tartozott egy külsős hostess is, aki hátul ment, és terelte a népet. Az enyém egy tündéri lányka volt, aki azonban még nem járt a Landesmuseumban, így 1) nem tudta, hol vagyunk, és hogyan tud tetszőleges pontról kikísérni valakit, 2) terelés helyett lelkesen nézte a kiállítást, aminek nagyon örültem, de a csoport egyben tartásához túlzottan nem járult hozzá.
Két kört futottunk,a  második csoport leadása után pedig working mom rohant az S-Bahnhoz. Pár óra múlva pedig megint a múzeumban voltam, és indult egy szokványos munkanap.

Kvízkérdés: novemberben kb hány tárlatvezetésnek ad otthont a Landesmuseum?

Szappan

Ennél normálisabb helyen nem is szeretnék dolgozni.

Első nap az iskolában

Elkezdődött a nagybetűs élet; megvolt az első munkanapom, Dávidnak pedig az első teljes bölcsis napja. Lelövöm a poént: mind a kettő nagyon jól sikerült.
Dávid szépen evett, aludt, játszott, és részt vett a csoport társadalmi életében. Reggel egy szó nélkül le tudom passzolni az óvónéninek, nap közben állítólag sokat "dumál", nevet, és nézelődik. Szóval továbbra is rózsaszín a dolog.
Én bementem a múzeumba, ahol mindenki egyszerűen tündéri volt. Sok emberrel találkoztam, szereztem a nap végére badge-et is (kulcsot még nem, úgyhogy igazából az irodába továbbra sem tudok egyedül eljutni). Megint belejöttem a foglalási rendszer használatába, illetve már egy kicsit dolgoztam is, amúgy hatékonyan. Hétfőn már én fogadom a hívásokat is, és igyekszem a már amúgy is őrült zsúfolt tárlatvezetési naptárat még tovább zsúfolni. Készítettünk egy kimutatást - kb 300 vezetés zajlik le egy hónap alatt. Ennek a szervezésére van összesen 80%-nyi állás allokálva. Reméljük, hamarosan látni fogja az új gazadasági igazgató, hogy egy kissé nonszensz, és lesz új státusz.
Én nagyon élvezem, hogy a kisgyerekes lét mellé lett egy pici felnőtt életem is, értelmes beszélgetésekkel, kollegákkal, benti email címmel. Aztán persze futok Dávidért a bölcsibe, ő a leghamarabb elhozott gyerkőc. Mondjuk a legkisebb mazsola is.

Debütált

az orrszívó porszívó. Dávid a hétfői bölcsi után szörcsögött, ami aztán az éjszakáját meg is keserítette, úgyhogy előkerült ez a zseniális magyar találmány. Persze visított tőle, mint egy kismalac, de szerintem viszonylag hamar rájött, hogy a kezelés segít, mert ahogy abbahagyom az orra macerálását, elhallgat. Kedden délelőtt a dokihoz is ellátogattunk, aki kedvesen mosolygott az elsőgyerekes szülő szindrómán, megnevettette a dedet, majd hazaküldött, hogy semmi baja. Már már tényleg jobb is a helyzet, lassan a porszívót is el lehet tenni, túléltük az első "betegséget".
Holnap már megy bölcsibe, hogy befejezzük a beszoktatást, ami eléggé jól halad. Habár pénteken még alig volt hajlandó enni, ez hétfőre megoldódott. Mi azt mondtuk a gondozóknak, hogy lehetőleg külön szobában, csendben, nyugalomban egyen a gyerkőc. Ami bejött: egy kosárban a játékszoba kellős közepén, nézve közben a többieket. (A kosár olyan, mint egy nagyobbacska kutyakosár, pihe-puha, és a manók imádják.) Innentől feladom, hogy okosabb legyek, mint a bölcsisek.
Pénteken élesben megy minden, az lesz az első munkanapom!

Duplázás

Dávid - a fürdőszobai mérleg szerint - megduplázta születési súlyát, és már 6,7 kilóval büszkélkedhet.
Íme a gömböc:

Borinak

Beerősített a tél, másfél napja folyamatosan havazik:

tegnap késő délután

mára ez lett belőle

update: a távolabbi fenyő teteje letört a hó súlya alatt

(Hihetetlen, hogy egy hete ez volt.)

Hóóóóó!

Esik a hó, manóka kint alszik a teraszon, teljesen kiütve.
Isten hozott, tél!

Második nap a bölcsiben

Ígérem, hogy nem lesz külön blogbejegyzés minden egyes bölcsis napról, de ez volt az első, hogy otthagytam, így ez megérdemli a megörökítést.

Disclaimer: a következő sorok annyira rózsaszínűek, hogy erre érzékeny személyeknél alkalmasak lehetnek a nyugalom megzavarására.

A terv szerint ma 9-re vittem a manót, és 11-re mentem érte. Megérkezés után kb fél perccel átadtam az óvónéninek, majd eljöttem. 11 előtt 10 perccel telefonáltak, hogy még ne menjek, mert a gyerkőc nagyot játszott, és még alszik. Majd szólnak, ha felébredt. Hívtak is újra fél 12 után, hogy felébredt, mosolyogva fogadta az ismeretlen környezetet, mehetek. Amikor befutottam, épp a tükörképével kokettált. Melina beszámolt, hogy játszott csörgőkkel, nagyokat nevetett, elbűvölte Dianét, a másik óvónénit is. Utána simán elaludt, és az sem zavarta, amikor a többi gyerek később bement aludni.

Holnap folyt. köv., akkor már ott is fog enni egyet.

Megfordult!

Hátról hasra, és ki is húzta maga alól a kezét!
Nagy a büszkeség a Trichtenhauserstrasséban.

Első nap a bölcsiben

Dávid ma debütált a sárga csoportban, egyelőre még csak fél napot, és velem együtt. De már nagyon ügyesen játszott, alaposan megnézett mindenkit, üldögélt az ölemben az asztalnál, amíg a többiek reggeliztek, és játszott egy szőnyegen, amíg ebédeltünk. Persze ő is kapott enni, üvegből, hogy a helyhez ezt az étkezési módot kösse. Úgyhogy kivételesen azt is tudom, hogy jó sokat evett. És amiben a legügyesebb volt az az, hogy aludt háromnegyed órát a bölcsis ágyában! Igazából ebben nem is nagyon reménykedtem, de összejött.
Nagyon jó volt látni, hogy a gyerekek, ha fáradtak voltak vagy csak valamiért egy kicsit nyűgösek, akkor teljes bizalommal odabújtak a az óvónőkhöz. Pedig az egyik kisfiú csak most októberben kezdett. Ezt nem lehet csak az újaknak való villantásul előadni.
Manóka most totál kiütve alszik a teraszon, holnapután folytatódik a kaland, akkor már elkezdjük az otthagyós üzemmódot.

Wägitalersee kétszer

Állítólag ez volt az utolsó meleg hétvége, jön az igazi ősz és tél. El is mentünk Glebékkel sétálni Schwyz kantonba, a Wäglitalersee-hez. Gyönyörűek voltak a színek, és Dávid annyira felpörgött a dologtól, hogy fél órán keresztül csak kurjongatott a kocsijában. Szegény Emma nem tudom, hogy tudott tőle aludni.

Andris próbálja Emmától távolabb tartani a kurjongatóst

ilyen szépek voltak a színek

Indulás előtt még egyszerre volt ébren mindkét gyerek, íme a bizonyíték:

És hogy miért voltunk itt kétszer? Az úgy volt, hogy eljöve a fél 4, ezáltal eljöve Dávid uzsonnaideje. Igyekeztem elbújni valahol a tóparton, ahol irtóra sütött a nap, így a szoptatás befejeztével menekülőre fogtam, felmarkolva gyereket, pelust, kendőt, kis pulcsit. A telefon meg ottmaradt. Félúton hazafelé vettük észre, amint épp belekeveredtünk egy méretes nagy dugóba. A dupla záróvonalon megfordulva visszakacskaringóztunk érte a szerpentinen, szerencsére ott várt a kövön, ahova letettem. A manó nagyon jól bírta az extra tortúrát, habár elaludni nem akart már az autóban, így másfél órán keresztül felvonultattam teljes mondóka-, vers- és dalrepertoáromat. Meg kell tanulni újakat, mert egy hosszabb útra ez már nem lesz elég, így is kb ötször volt minden. A gyerek nem únta, de én a végére már igen.

Dávid 4 hónapos

Voltunk vele még múlt pénteken doktornéninél, hivatalosan 6240 g és 62 cm (mi a múltkor házilag kissé félremértük, vagy - anyukám szerint - összement a mosásban).
Nagyon figyelmes kisgyerek, vak lóért nem adná, ha tudna kúszni, viszont a megfordulás abszolút nem motiválja. Majd jön egy kedves felnőtt, aki megfordítja, eddig még mindig megoldódott a probléma. Egész jól eljátszadozik egyedül is egy kicsit, de persze szereti, ha szórakoztatjuk, énekelünk vagy táncolunk neki. Egész jól megfog, és a szájába tesz dolgokat, de legszívesebben a saját öklét rágicsálja. Nyáladzik is rendesen, de még nem bizonyított, hogy jönne a foga. Hason magasra kitolja magát, ha felültetjük, akkor szépen tartja a fejét.
Október 23-tól kezdjük a bölcsis beszoktatást, tegnap voltunk bemutatkozó/bemutató beszélgetésen, ahol részletesen végigvettük Dávid életének és személyiségének minden kis mozzanatát. Remélhetőleg november 2-ára, az első munkanapomra minden simán fog menni.
Dilemmázom a hozzátáplálás elkezdésén is. Tej lenne, csak érdeklődés nincs annyira. Nap közben minden más izgalmasabb, mint az evés. A kimaradt kalóriákat ezért éjjel kell bepótolni, szóval még mindig kétszer kel. Egy betegségtől eltekintve ebből az elsőt Andris csinálja, úgyhogy nekem is jut egy picit hosszabb megszakítás nélküli alvás.

Technológia

Van abban valami vicces, ha Hongkongból mondják az embernek, hogy az ölében ülő gyereknek csorog a nyála.

Társadalmilag sűrű

Intenzív társadalmi életet éltünk, részben a látogatók által okozva, részben általuk lehetővé téve. Először meglátogatot tminket szűk két napra Szabó Zoli, a nővérem 30 évvel ezelőtti csellótanára, aki jó rég áttette székhelyét Sydneybe. Úgyhogy nem semmi, hogy most nálunk volt!

komoly úriemberek a teraszon

Zolinak köszönhetően vasárnap este kiruccantunk, Erichhel vacsiztunk, illetve én még összefutottam az étteremben Ibrahimmal is, aki szokása szerint egy őrült projektbe keveredett. Egy guglis kolleganője férje összeállít egy szakács- és kulturális ismertető könyvet So isst die Religion (csúnyán fordítva Így eszik a vallás) címmel, amit - informatikus létére - Ib fotózott. Különféle vallású családokhoz mentek, és ünnepi ételeket főztek, amiknek aztán nem csak a receptjét ismerteti a könyv, hanem a szimbolikus jelentőségét is. Én eddig olyan 150 képet láttam, azok alapján a kötet szépséges és izgalmas lesz:

ilyen szép fotó azóta nem volt a blogon, mióta Gyuri nálunk járt

Zoli után szinte azonnal megérkezett Anyu egy kis unokagyömöszölésre:

kis császár trónol

Sűrű múzeumi programot teljesítettünk - megnéztük egyik nap a Landesmuseumban a Kapital c. kiállatást, másnap a Kunsthausban pedig Gauguin sokszorosított grafikáit, illetve átfutottuk néhány Giacomettin is (vegyesen Giovanni és Alberto). Ezeket a manó kendőben többé-kevésbé átaludta. Szombaton itthon hagytuk apukájával, mi pedig még bezsúfoltuk a Museum Rietberg japán grafikai és fotókiállítását. Sajnos nekem aztán haza kellett jönnöm, úgyhogy a kiállítás kétharmadáig jutottam csak, de nagyon szép volt így is.
Szombat este pedig az az őrületes helyzet állt elő, hogy a Szalay, Terék és Orbán családoknál is volt épp egy-egy rezidens nagymama, így el tudtunk menni hatosban vacsizni. Egészen az utca végéig jutottunk a Trichtenhausermühlébe, vadat ettünk, és nekem még egy fél pohár bor is lecsúszott (a többieknek több), ami annyira jól esett!
Éééééés: anyukám bébiszittelésének hála végre levágattam a hajam!

Holnap jön a másik nagymama, úgyhogy folytatódik a pörgés.

Magyar okiratok

Az ígért három helyett röpke egy hónap alatt megérkezett Dávid magyar anykönyvi kivonata és útlevele. Őrület.

Most már akár külföldre is mehetünk vele, nem vagyunk többé bezárva Svájcba. Ettől függetlenül karácsony lesz csak az első alkalom, de azért megcsapott minket a szabadság szele!

Luzern

Vasárnap átruccantunk Luzernbe, amire semmi különösebb okunk nem volt. Jó időt jósoltak, nekünk kedvünk volt kimozdulni, Luzern pedig szép. Illetve ott lakik Ignacio és Sibylle, úgyhogy velük ebédeltünk.
Újdonságként volt parkban tisztába tétel és szoptatás:

két kis láb kikandikál alul

Dávid pedig felfedezte a várost:

megyünk ki a tóhoz

A hordozókendőt elfelejtettük elvinni, így kézből élvezhette a kilátást, ami a cipelőnek előbb-utóbb deréktörő mutatvány.

Újdonság volt, hogy egymás után két éjszaka is csak egyszer evett, akkor is üvegből, tehát én elvileg végig alhattam volna. Ehhez képest persze ezerszer felébredtem. Azt hiszem, nekem is meg kell majd újra tanulnom átaludni az éjszakát. Amúgy tegnap már visszatértünk a két keléshez, de szerintem egyelőre ez jobban meg is felel a manónak. Majd saját tempójában átáll.

Negyedéves értékelés

Név: Orbán Dávid
Beosztás: baba
Közvetlen főnöke: Kini (vagy fordítva)
Nagyfőnök: Andris

Főbb projektek és eredmények:

• céghez való sikeres felvételi, azaz születés. A jelölt igyekezett, végül azonban külső segítséget is igénybe kellett vennie. A cég ezt tolerálta, mert látott potenciált a jelöltben.
• napi rutin kialakítása: evés-ürítés-alvás. A második pontot kivéve mindenhol voltak kisebb-nagyobb megingásai, de alapvetően előremutató tendencia jellemzi. Zökkenőmentesen lezajlott a háromórás napirend négyórásra való átállítása.
• növekedés: 3 hónap alatt a kiindulási 3,3 kg / 48 cm-t feltornázta 5,6 kg / 64 cm-re. A vezetés ezzel meglehetősen elégedett, és büszke rá, hogy alkalmazottait ilyen jól tudja tartani.

Erősségei:

• egyedül elalvás. A cég nem tudja eléggé hangsúlyozni, hogy ezt mennyire értékeli, már csak ezért is megérte ezt a jelöltet választani.
• rugalmasság: az alkalmazott jól bírja a tömegközlekedést, illetve új emberek közeledését. Különösen élvezi a dallamos svájci német nyelvet, lelkesen osztogatja a mosolyokat.
• érdeklődve nézelődés.
• hason fekve felsőtest feltolása, és a cégszabályztaban minimumként meghatározott pár másodperces fej-fenntartás 4-5 percig való, megszakítás nélküli gyakorlása.

Fejlesztendő területek, a következő negyedév projektjei:

• szem-kéz koordináció
• forgás
• kúszás, mászás
• éjszaka átalvása (kiemelt fontosságú projekt)
• 40%-os mellékprojekt indítása, beszokás az új csapatba (azaz bölcsi)

Zajlik

Sok újdonság volt mostanában:

Andris elment két napra csapatot építeni, így megvolt az első kettesben töltött éjszakánk a manóval. Kissé turbulensre sikeredett, de azért mindenki túlélte. Dávid nem halt éhen, én pedig aludtam 7.5 órát. Négy részletben. Semmi sem lehet tökéletes.

Csütörtökön elmentünk Rüschlikonba Adrianához és Emmához. Odafelé kicsit bealudt a buszon:

Voltunk sétálni a Park im Grünében, babóka evett rendben az ismeretlen helyen, ismeretlen szoptatós párnán, haverkodtunk Emmával, és még nekünk is volt időnk Adrianával egy kicsit beszélgetni. Majd még lesznek ilyen látogatós alkalmak.

Szombaton Andris squashklubjában volt egy kis háziverseny, utána pedig családi grillezés. Dávid csak a harmadik legfiatalabb volt! Pár percet a döntőből is nézett:

Utána kedves szülei elbénázták az S-Bahn hétvégi menetrendjét, úgyhogy a gyermek extra sokáig nem kapott enni, és magához képest extra későn került ágyba, de mosolyogva bírta.

A gyerkőc politikai nevelését is elkezdtük, itt nézi Zsolt legújabb videóját:

Életem pasijai

hoztak nekem egy doboz Sprüngli Luxemburgerlit (macaront) szülinapomra. Ilyen ellenállhatatlanok:

Hétvége, stb.

Vasárnap voltunk a Schoberben reggelizni, mert szerénységemnek az volt a vágya:

Megint csak a romokat sikerült megörökíteni

Elképzeléseimnek megfelelően a manó a helyszínen már nem aludt, az túl érdekes volt. Előbb-utóbb a babakocsijából is kimentettük, hogy (felnőtt) szemmagasságból élvezhesse a külvilágot. A hálózsák ezért maradt.

Mivel elmaradt az Alpenbrevet, ezért Andrisnak volt ideje sokat gyerekezni is (nekem pedig egy délutáni alvást beiktatni):

Illetve megérkezett a bölcsitől a kéthavonta esedékes hírlevél:

David Orban nyomtatásban, a legkisebb mazsola

Andris szerint olyan, mintha kilöknénk a gyerkőcöt a nagyvilágba, ahol immáron egyedül kell boldogulnia.

Itt van az ősz, itt van újra

És én pontosan tudom, hogy mi okból szeretem, de szeretem.

Mert ilyen hangulatos a kilátás a teraszról:

Esik is :)

 Mert így néz ki a gyümölcsös tálunk:

A legszebb színek

 És mert vörösboros szarvasragu lesz ebédre:

Andriska értékelésével, aki éjjel rájárt

Már bedagasztva a kakaóscsiga tésztája, hogy teljes legyen a "wellness hétvége". Én ezektől érzem jól magam, nem egy ezermedencés fürdőtől. Na jó, a masszázs azért jöhetne.

Csajos este

Egy igazi lélekmelegítő estében volt részem, már nagyon kellett egy ilyen.
Az úgy volt, hogy Susannénak van egy parkolószomszédja, akiről kiderült, hogy imádja a lovakat (ilyennel Susanne rendelkezik), illetve a Mexx helyi country managere. És pont úgy esett, hogy tegnap nyílt meg egy új Mexx bolt a belvárosban, amire Susanne kapott egy kétszemélyes meghívót. Ladies only :)
Ennek megfelelően tegnap este háromnegyed 7-kor lepasszoltam a minimanót a zapukájának, aki vállalta a fürdetés-etetés-fektetés rituálét, én pedig felnőttesen és nem szoptatós melltartóban nekiindultam a városnak. Előtte még betértem egy boltba venni hajfestéket, ami pillanatnyilag nem kell, de majd jól jön, amikor aktuális a festés, és én nem jutok be valamiért a városba, illetve nem vettem babaruhát, pedig nézegettem őket, de aztán úgy döntöttem, hogy ez az én estém. Fél 8-kor találkoztunk Susannéval, bevettük magunkat a vadiúj boltba, és ketten egy másfél négyzetméteres kabinban a fél kínálatot felpróbáltuk. Bő egy óra múlva távoztunk, megveregettük egymás vállát, hogy szépen visszafogtuk magunkat a költekezésben, smúzoltunk a nevezett country managerrel, majd elvonultunk az Odeon bárba. Itt mindketten azt ettük, amit a másik szeretett volna: én kis rántott camembert-eket, ami Susannénak nem elég diétás, Susanne pedig tatárbifit, ami nekem nem elég főtt. Kint ültünk, valószínűleg ez volt az utolsó balzsamos nyári este (na jó, ezt nem bánom), és én nem hívtam föl az Andrist idegbajosan tízpercenként, hogy minden oké-e.

(Kisgyerek aztán zűrös éjszakát nyomott, de hát legyen neki is egyszer-egyszer buli.)

Tudomány

Dávid elkezdte kissé koordináltabban paskolni a fölötte lógó játékokat:

Illetve nagy élvezettel felborult párszor egy más után:

Bern

Dávid élete első komolyabb kirándulását tette meg ma, ugyanis elvittük Bernbe, hogy a magyar állam szemében is létező személlyé, sőt, állampolgárrá nyilvánítsuk. Ugyan ehhez az alany jelenléte nem szükséges, viszont mindkét szülőnek személyesen kell kérvényeznie a magyar anyakönyvezést és az útlevél kiállítását, így szoptatós dajka hiányában vittük magunkkal a manót is. Autó nélkül élőként a következő új kihívásokkal szembesültünk:

• hogyan kell betenni, és rögzíteni az autósülést, installálni a gyereket, illetve megoldani az árnyékolást;

• hogyan kell összecsukni a babakocsit (habár azt a boltban természetesen megmutatták, de ezt már réges rég elfelejtettük).

Végülis kisebb késéssel, de eljutottunk a konzulátusra, ahol nagyon kedvesen pörgött két hölgy, és intézték az ügyeket. Viszonylag hamar végeztünk is, majd beiktattunk egy korai ebédet a közeli bio-levesezőben.

Hazafelé is sima volt az út, eltekintve a Zürichet délután 2-kor maga alá gyűrő dugótól, de Dávid türelmesen kivárta saját ebédjének enyhe késését.

Holnap azért pihi, max a szomszéd parkig fogunk elmerészkedni. Nem kell minden nap feszegetni a manóhatárokat.

Dávid két hónapos

Legfrissebb adatai: 4880 g és 57 cm. Szóval hízott (közel 1 kilót), és nőtt (5 cm-t) szépen. A dokinál megkapta az első két oltását is, köszönöm, szarul bírtam. Éjszakára hőemelekedése is lett tőle, meg picit nyűgös is volt, és aluszékony, de alapvetően egész jól megúsztuk. Remélhetőleg két hónap alatt elfelejti, hogy ez a néni szúrta meg, ugyanis akkor megyünk következőre. Az aranyos néni akkor is meg fogja szúrni, ilyen az élet.

Tudománya: egész ügyesen elalszik egyedül vagy minimális segítséggel, ennek nagyon örülök. Hason kezdi magát szépen kitolni, és nézelődni. Tud nyál- illetve tejbuborékokat fújni. Egyre több hangot ad, lelkesen megfigyel, és kommunikál. A keze még mindig egy nagy rejtély számára, de talán most már el fogja kezdeni fölfedezni.

aludnia kéne, de a világ sokkal érdekesebb

Jövője: eldöntöttük a bölcsi-ügyet, ide fog járni heti két napot novembertől. Back-upnak kellene egy bébiszitter is (esetleges betegségek, illetve szülői esti kimenők), de ez most nem annyira égető, az alapvető megoldás megvan.

Közeljövője: Dávid holnap élete első zsúrjába hivatalos, Bogyónak lesz névnapja. Kaptunk meghívót is:

Bréking: spontán elhatározásból beültünk hármasban ebédelni egy ázsiai étterembe. A legkisebb vendég ugyan nem kapott enni, de nyugodtan abszolválta a kalandot.

Újságok

Kezdtek felpörögni a dolgok, ezt jól jellemzi a heti programunk.

• Hétfő: apukám hazament, amiből következik, hogy itt is volt. Főzött nekünk isteni pörköltet, és megszeretgette első fiúunokáját. Illetve sétáltak is, amíg én hathetes kontrollon voltam. (Igaz, hogy Dávid már nyolchetes, de a nyár már csak egy ilyen bicikli, az ember orvosa csak úgy elmegy nyaralni.)
• Kedd: csináltattam Dávidról útlevélképet, mert előbb-utóbb összejön minden szükséges irat ahhoz, hogy a magyar hatóságok szemében is hivatalosan létező kisgyerekké nyilvánítsuk. Ehhez el kell majd zarándokolnunk Bernbe, ami nagy kaland lesz.

• Szerda: megyünk megnézni a manó jövendő bölcsijét. Úgy ám! Novembertől fog járni heti két napot, amíg én dolgozom. Úgy ám! Visszamegyek a Landesmuseumba szervezni a tárlatvezetéseket és úgy általában a zéletet. Nagyon örülök neki, mert jó az új csapat, a gyenge láncszemek kikerültek, és kis változatosság lesz a Sing a song of sixpence-hez képest.
• Csütörtök: megyek be a Landesmuseumba szerződést egyeztetni.
• Péntek: Dávidnak jelenése van a gyerekorvosnál mázsálás és az első két oltás céljából. Reméljük, nem fog belázasodni.

Ezen kívül Andris forradalmasította a sétákat, amennyiben feltöltötte az első Harry Potter kötetet hangoskönyv formájában a telefonomra Stephen Fry előadásában, úgyhogy ma meg is hallgattam az első fejezetet. Szuper, egyedül az ellen van kifogásom, hogy Hagrid akcentusa valamiért írre sikeredett skót helyett. Az egy picit wtf, de sebaj.

London 2012

Most küldte a nővérem, és muszáj megosztanom, mert annyira aranyos és annyira brit!
Én azonnal visszaadnám nekik a birodalmukat meg hozzá a világuralmat, jobb kedvű lenne mindenki.

Hathetes

Mától kezdve Dávid már nem újszülött, hanem komoly csecsemő. Ezen minőségében mindjárt a Vandánál is hagytam háromnegyed órára, amíg én egy terheléses ekg-val szórakoztam a kórházban. (Minden OK.) Annak érdekében, hogy a bébiszittelést az alany alvó állapotában lehessen végrehajtani, kissé megkavartam a napirendet, aminek köszönhetően estére fáradt és egy picit nyűgös lett, de soha nagyobb nyűgje ne legyen.
Az ünnepi alkalomra tekintettel pedig itt egy süni, hogy örüljetek neki, a parkban láttuk:

jobbra van az eleje

Na jó, ez is cuki:

Bogyóval és Miklóskával

Zizi

Tegnap nem volt valami kiegyensúlyozott napunk, Dávid össze-vissza nyűglődött. Egy ponton úgy döntöttem, hogy biztos épp fejlődési ugrik, és ez megnyugtatott, türelmesebb lettem vele. Persze a fejlődési ugrás-dolog egyáltalán nem biztos, mert ma már sokkal nyugisabb, lehet, hogy egyszerűen rossz napja volt. De a nyűgnek köszönhetően kipróbáltuk a hordozókendőt, amit nagy izgulások közepette egyedül kötöttem föl magamra. Picit laza lett, de a gyerkőc nem esett ki belőle, sőt, két órát szunyált is rajtam, ami alatt bevásároltunk, és sétálni is elmentünk.

haverkodás a Szalay-családdal a kórház parkjában

Dávid egy hónapos

Máris elcsúsztam egy napot az első hónap-összefoglalóval, de direkt, mivel ma voltunk első viziten a gyerekorvosnál, úgyhogy vannak aktuális méretek.

A kismanó már 52 centi (születés+4), illetve 3920 gramm (születés+570, de a legsoványkább állapotához képest +870!). Nagyon büszke vagyok magunkra :)


A nagymamáknak hála már járunk minden nap sétálni, és Dávid megtanult aludni a teraszon a babakocsi mózesében, úgyhogy csak éjszakára zsuppoljuk a szobájába. A babakocsi megszokása nagyobb túrák lehetőségét is előrevetíti, záros határidőn belül be fogunk jutni a városba! Ezen kívül már egy jó hete direkt mosolyog, és megpróbálja utánozni az arckifejezéseinket, amik nagyon aranyos kis tétova próbálkozások. A nyelvnyújtogatás kezd egész jól menni.

sárgabarackos-szedres vaníliafagyival

Az éjszakák meglehetősen jók, kap egyszer üvegből enni (anyatejet), amit általában az Andris csinál 11-kor, úgyhogy nekem van 4-6 háborítatlan órám, amikor nem kell fölkelnem. Persze ehhez 9-kor le is kell feküdni, de akkor is luxus. Nem is vagyok túlzottan zombi, belefér a keddekre a süti sütés,


a blogolás, emailezgetés.

az 1 hónap és 1 napos

Amit soha senki nem mondott

Vannak egy babás háztartásban igen hasznos dolgok: az elektromos pumpa, a tejmelegítő, a fürdőszobai hősugárzó, és még tudnám sorolni. De mindent ver a folttisztító! Íme legújabb legjobb barátom:

Dupla kimenő

Itt van anyukám, úgyhogy nem csak én, hanem az Andris is kapott kimenőt! Anyut itthagytuk Dáviddal és egy nagyobb üveg kajával, mi pedig elmentünk (ismét csak) a Zsoltékhoz. Ezúttal a hagyományoknak megfelelően sütit is sütöttem:

nem egy könnyű darab, de itt csak 18 fok van

Itt pedig egy kép Dávidról, aki már tud mosolyogni! (Végre egy pozitív visszajelzés ;))

alakul a huncutság

Kimenő

Tegnap este kimenőt kaptam, mint egy rendes dadus: Zsoltékhoz fuvarozott a Máté. Az igazat megvallva iszonyatosan álmosnak éreztem magam, de ez nem tántoríthatott vissza, nagyon jó volt egy kicsit kiszabadulni. Hetek óta először láttam újra a belvárost, még ha csak autóból is, és rájöttem, hogy az időm nagy részét annyira a lakásban töltöm (mert irtó meleg van, és még itt a legelviselhetőbb, plusz Dávid nem annyira a séta barátja egyelőre), hogy távolra már alig látok, a szemem egyszerűen elszokott tőle.
Jót beszélgettünk, gyerekes témákról csak kicsit, nem zúgott a babyphone, és egy pár órára viszonylag önálló személyiségnek éreztem magam.


"- Minden harmadik csütörtökön- mondta Banks mama. - Kettőtől ötig.
Mary Poppins szigorúan mérte végig.
- Nagysága, kérem - mondotta -, előkelő házaknál minden második csütörtök a kimenő, mégpedig egytől hatig. És így lesz itt is, mert különben -  Mary Poppins elhallgatott, s Banks mama tudta, mit jelent ez a hallgatás. Azt jelentette, hoyg Mary Poppins nem marad meg a háznál, ha nem teljesítik a kívánságát.
- Jól van, jól van - mondta hirtelen Banks mama, ámbár szerette volna, ha Mary Poppins nem ismeri annyival jobban az előkelő házak szokásait, mint ő."

(A kimenő. A csudálatos Mary)

Házassági évforduló

Tegnap volt az ötödik házassági évfordulónk, amiről említés szintjén legalább sikerült megemlékezni. Dávid pedig erre az alkalomra megajándékozott minket eddigi legnyugisabb napjával, pedig a dolgot nehezítette, hogy altatáskor a kórház parkjában öt, egymással versenyt harangozó templommal kellett megbirkóznia, de egy kis sírás után abszolválta a feladatot.
Próbálunk lassan lazulni is, ezen segítenek gyerekes barátaink, akik mondogatják, hogy nem kell minden nyikkanást komolyan venni, edzze az a gyerek a torkát és a tüdejét. Igyekszünk-igyekszünk, reméljük, Dávid ki fog igazodni a káoszon, és lesz belőle valamiféle rendszer. Addig pedig kapaszkodunk a ringlispílbe.

ismerkedés a cumisüveggel

Bréking nyúz: régi farmer van rajtam :)